Diakonia - Evangélikus Szemle, 1992
1992 / 4. szám - Veöreös Imre: Az Újszövetség színgazdagsága. A Jelenések könyve
VEÖREÖS IMRE: A JELENÉSEK KÖNYVE 71 Nem tart már soká, míg jön a vég. János további megbízást kap a prófétá- lásra (10,1—11). E megbízásnak a teljesítését írják le a következő fejezetekben közölt látomások. A templom felmérése ugyanolyan jelképes cselekedet, mint volt Isten népének elpecsételése: Isten átmenti gyülekezetét a népekre zúduló megpróbáltatásokon. Krisztus két tanúja megbízást kap, hogy a csapások időtartama alatt („ezerkétszázhatvan nap” — jelképes szám) Isten ítéletét hirdessék és megtérésre hívjanak. Teljesítik küldetésüket a vértanúsá- gig, úgyhogy még meggyilkolásukkal sem tudják elnémítani őket. A korabeli zsidóságban élt a hagyomány, hogy Mózes és Illés a Messiás hírnökeként visszatérnek az utolsó időkben (11,1—14). A hetedik trombitaszóra felhangzik a mennyei hálaadás, hogy Isten és Krisztus minden látszat ellenére uralkodik, és a népek lázadása nem ragadhatja ki kezükből a hatalmat (11,15— 19). A három látomássorozat — a hét pecsét feltörése, a hét trombitaszó elhangzása, a harag hét csészéjének a továbbiakban következő kitöltése — párhuzamosan fut, ám egymással össze van kapcsolva. Ismétlődéseket is tartalmaznak. A történelemnek ugyanazt a végső szakaszát fogják át természeti és történelmi katasztrófákkal. Az említett szerkesztési mód másutt is megfigyelhető a könyvben, néhol kontrasztok alkalmazásával (G. Bornkamm). A 12—14. fejezet a könyv központi része. A látomások Isten ill. Krisztus döntő küzdelmét írják le a sátán és hadai ellen, de úgy, hogy a küzdelem kimenetele kezdettől fogva nem lehet kétséges. A hét pecsét feltörése és a hét trombitaszó kapcsán azokról az apokaliptikus csapásokról volt szó, amelyek az emberiség számára megtérésre hívó jelek. A most következő fejezetek azokról a megpróbáltatásokról, kísértésekről és üldözésekről szólnak, amelyeket az utolsó időkben a gyülekezetnek kell elszenvednie. Ez a küzdelem a Földön zajlik le az Isten népe ellen indított harc formájában. A napba öltözött várandós asszony alakjában a szerző nem Máriát, Jézus anyját rajzolta meg mitikus lényként. Az asszony az Isten népe, az igazi Izrael jelképe, amelynek körében a Messiás születik. A tűzvörös sárkány, a sátán, fel akarja falni az újszülött fiút, aki Krisztus, a Bárány, ám ő elragadtatik a mennybe, az Isten jobbjára, és Istennel együtt uralkodik. Isten az asszonyt is kimenti a sárkány hatalmából (12,1—6). A mennyben Mihály arkangyal és angyalai háborút viselnek a sárkány ellen. „A nagy sárkányt pedig, az ősi kígyót, akit ördögnek és sátánnak hívnak”, letaszították a földre (12,7—12). Ott üldözőbe vette az asszonyt, a gyülekezetei (12,13—17). Ezek a mitikus képek aktuális vonatkozásúak. A tengerből fenevad jön fel. A sárkány az istenellenes földi hatalomra, János szemében a római császárságra ruházza rá a hatalmat. A másik fenevad a szárazföldről jön elő: ez az első fenevad toborzó prófétája, propagandistája. Mindkét fenevadnak „adatik”, amit tesznek (13,5.7.15). Isten tehát megengedi, ami általuk történik, de hasonlíthatatlanul felette áll a sárkánynak és a két fenevadnak. A fenevad jelképes száma 666. A titkos számot már a 2. század közepén nem tudták megfejteni. A „visszatérő Néró” gondolata el volt terjedve a Jel keletkezésének idején, mondván, hogy nem veszítette el az életét. A kutatások nyomán még ez látszik legbizonyosabbnak, hogy a szám megfejtése latinul: a visszatérő Néró. Néró vonásait fogja viselni a legközelebbi zsarnok császár. Ez az értelmezési lehetőség azonban nem változtat azon, hogy a Jelenések könyve mindenütt Domitianus császárt sejteti a rémuralom mögött (13,1—18). Az új látomás a Bárányt mutatja, a Sión hegyén körülvéve a 144 000-rel,
