Diakonia - Evangélikus Szemle, 1992
1992 / 4. szám - Gy. Urbán Eszter–Reuss András–Scholz László: Urbán Ernő (1908–1943?)
SCHOLZ LÁSZLÓ: URBÁN ERNŐ 63 lógiája, de mindig úgy, hogy a győző Krisztus orcája világlik. A kereszten győzött Krisztus! Feltámadása ennek bizonysága. Az evangélium hirdetője éppen ezért „Krisztus hatalmában” él és szolgál. Nem tagadja sokféle gyengeségét, föl-fölmerülő kételkedését, válságokba jutását — erről nem egy helyütt bőven s őszintén szól Urbán Ernő —, de az erős Krisztus rajtunk, gyönge tanítványain keresztül is diadalmaskodik! Etikai jellegű intelmek, buzdítások persze nem hiányozhatnak az igemagyarázat s annak alkalmazása során. Helyes teológiával azonban ezek mindig „Isten irgalmasságára” (Róm 12,1) alapozódnak, nem pedig az ember teljesítőképességére. Az újjászületett keresztény emberekhez is csak így szólhat az intés: legyetek, amik vagytok! Krisztus megváltó tette mindig elől jár. Még valami keveset Urbán Ernő előadásmódjáról, nyelvezetéről. Magyarosan, rövid mondatokban, jól érthető hétköznapi szavak használatával szól. Képeket, költői hasonlatokat ritkán lelünk sorai között. Praktikusan, aktuálisan szólal meg. Szívesen ismétli, részletezi tömör mondatokban ugyanazt, nevén nevezve a dolgot. írása is beszedj ellegű, megszólító; mint olyan szolga, akit magát is újra meg újra megszólít az Isten, úgy szolgál a gyülekezetnek. Hogy több mint fél évszázad után, magyar evangélikus igehirdetésünk sokféle változása, gazdagodása vagy éppen megszegényedése után mit nyújthat még Urbán Ernő olvasása, meg nem mondható. Feladatunk azonban változatlan s ez a reformáció üzenete, az evangélium teljes híradása. Scholz László (Folytatás a 78. oldalról.) A rendszerváltozás gyökeres változást hozott és további változásokat fog hozni a Magyarországon és a határainkon túl élő magyarok viszonyában. A leggyakorlatiasabb szinten a határok átjárhatósága egészen természetessé teszi azt, hogy egy Ausztriában élő személy magyarnak érezze magát (sőt például — mint a könyv említi — a szombathelyi Haladás szurkolója legyen). Megszűnt a magyar kormányzatnak a Nyugaton élőkkel szembeni bizalmatlansága, sőt ellenségessége, amely a külföldön élő magyarokat érthetően taszította a magyar identitás vállalásától. Minden valószínűség szerint nőni fog (ha nem is drámai módon) a magyarok nyugateurópai tartós vagy ideiglenes munka- vállalása és talán még inkább nőni fog a szomszédos országokból Magyarországra költözők, itt munkát vállalók száma. Ennek a jövőképnek keretei közt az ausztriai magyarok helyzete, gondolkodása, a magyarságukhoz való viszonya mintapélda lehet az egész Kárpátmedence számára, sőt Közép- és Kelet- Európa egésze számára. Ennek az egész igen fontos kérdéskörnek megértéséhez ad sok ösztönző gondolatot Szépfalusi István könyve. Andorka Rudolf
