Diakonia - Evangélikus Szemle, 1992

1992 / 1. szám - Taizéi testvérek írták fiatalokkal együttműködve: A taizéi közösség

30 A TAIZÉf KÖZÖSSÉG feszült helyzetekben, helyi vagy politikai szinten hogyan lehetek a béke ta­núja? A különbségeken és az előítéleteken túl a keresztények és nem ke­resztények, fiatalok és idősek, a különböző kultúrával rendelkező személyek hogyan látogathatják meg egymást? Lehetséges-e egészen kicsi zarándokla­tokat tenni, amelyek az egyéneket, azután a csoportokat, az egyházközsége­ket egymáshoz vezetik? Hogyan lehetünk szolidárisak a föld legszegényebb­jei iránt? Amikor válaszolni próbálunk ezekre a kérdésekre, gyakran érezzük ma­gunkat nyomorúságosán szegénynek. Nem éppen ebben van-e a „zarándok” szó igazi jelentése? A zarándok az, aki minden különösebb eszköz nélkül útra kél. Lehet, hogy nem nagyon távolodik el otthonától, de Istenért kockázatot vállal. Emberi garanciák nélkül, a hitre hagyatkozva menetel. A közösség példázata Miért van az, hogy Taizében sok fiatal felfedezhette az Egyház iránti szere- tetet? Kétségtelenül részben azért, mert Taizében ösztönzést éreznek rá, hogy megtalálják azokat a kézzelfogható módokat, amelyek szerint már meg­élhetik azt, amiben, mint a holnap ígéretében reménykednek. A néhány éve elhunyt sheffieldi anglikán püspök, Leslie Hunter jól ismerte Roger testvért. Egy alkalommal így írt róla: „Egyike azoknak a keveseknek, akikben meg­van az a teremtő géniusz, mely az eszméket látható valósággá képes átalakí­tani.” Taizé olyan gesztusokat és jelképeket teremt, amelyek a képzelethez be­szélnek, és amelyek a jelen nehézségeken túl az Egyház tavaszának elérke- zését jelzik. Ezek közül a jelképes (szimbolikus) valóságok közül a legelső maga a kö­zösség megalapítása. 1940-ben a közösség megteremtésének tervével Taizébe érkezve Roger testvért az érdekli, hogy néhány ember életén keresztül az Evangélium leglényegesebb értéke kifejeződjék. Néhány évvel később így foglalja össze ennek a hivatásnak lényegét: „Az Ür Krisztus irántad való együttérzésében és szeretetében kiválasztott téged arra, hogy az Egyházban a testvéri szeretet jele légy. Azt akarja, hogy testvéreiddel együtt megvaló­sítsd a közösség példázatát.” Mit értünk azon, hogy a „közösség példázata”? Az Evangéliumban a pél­dabeszédek Jézus által elmondott rövid történetek, melyek egy üzenetet köz­vetítenek. Taizé nem akar úgy feltűnni, mint példa vagy követendő modell, ellenkezőleg! Roger testvér gyakran mondja: „Ne utánozzátok Taizét!” A kö­zösség egy példázat szeretne lenni, amely a testvérek életáldozatán keresztül sugárzik. Ez egy áldozat, mely mindenkit szembesít saját életével: „Ti akik ide beléptek — olvassuk egy táblán a kiengesztelődés temploma előtt — en- gesztelődjetek ki, és fedezzétek fel az Evangéliumban a boldogságok lelküle- tét: az örömet, az egyszerűséget, az irgalmasságot.” A közösség példázata, melyet Roger testvér testvéreivel megvalósítani igyekszik, kezdettől fogva szemben találta magát az egyházak számos fele- kezetre való szétválásával, és szükségesnek mutatkozott, hogy a kiengeszte- lődésen dolgozzanak, nem azért, mintha a keresztények kiengesztelődése lenne a végcél. Ami Roger testvér számára igazán fontos, az, hogy az Egy­ház az emberiség nagy családjában a közösség és a béke kovásza legyen. De

Next

/
Thumbnails
Contents