Diakonia - Evangélikus Szemle, 1992

1992 / 4. szám - Anna-Maija Raittila versei (52., 66. o.)

48

LÁNYI ANDRÁS: AZ AGRESSZÍV NACIONALIZMUS

tét, történelmi természetét és viszonylagosságát közelebbről vesszük szemügyre, könnyen arra a belátásra juthatunk, hogy nem is az eredendő másság az, amit az együttélő nemzeteknek e tájon el kellene egymásban fogadniuk, hanem éppen ellenkezőleg az, hogy nem is különböznek egymástól annyira! Hogy hagyományainkban és karakterünkben sokkal több az összefűző, az el- tagadhatatlanul közös vonás, mint a különbség. Ezen az úton jutunk el az agresszív (defenzív) nacionalizmusok tragikus konfliktusának mélyebb rétegéhez, és ott nem egymással meghasonlott, hanem önmagukkal meghasonlott nemzeteket találunk.

Jobban kellene szeretnünk önmagunkat, hogy ne kelljen gyűlölni a másikat.

De ez idő szerint, sajnos, épp nincs miért.

ANNA-MAIJA RAITTILA

Bölcsődalaink

Kányádi Sándor, hóna alatt nagy üveg erdőntúli borral halkan nyit be az ajtón.

Alakja kissé meghajol

és úgy ragyog, hogy világos lesz tőle az éjszaka.

— Nem, nincs versem, ma más időket élünk, de az elnyomottak dalait fordítgatom magyarra ... zsidókét, szászokét,

románokét is

__

M

indazoknak

bölcsődalait, kik gyermeket ringatnak, mindünk közös kincsét...

A falusi zsidómama súgja kicsinyének: „Mazsolával, dióval, mandulával etetlek téged.

Sírva-nevetve ringatlak, nagyfiúvá, iskolássá, könyvek közé, városokba,

könyv-forgatónak növellek téged.”

Bede Anna fordítása