Diakonia - Evangélikus Szemle, 1992
1992 / 1. szám - Taizéi testvérek írták fiatalokkal együttműködve: A taizéi közösség
A TAIZÉI KÖZÖSSÉG 29 nyelvén hallgathat néhány gondolatot. Esténként a meditációs jellegű imák éjszakába nyúlóan meghosszabbítják az együttlét idejét. A találkozók központi témája a belső élet (lelki élet) és az emberi szolidaritás, az Istenbe vetett bizalom és az elkötelezettség. Minden évben a Roger testvér által írt levél szolgál az elmélkedések alapjául, és hogy hozzásegítse az embereket az evangéliumi tanítás saját életükben való alkalmazásához. Reggelenként a testvérek bibliai bevezetőt tartanak. A hét végére elmélyíthetjük a különböző témákat: „Egy életre szóló igen,” „Elkötelezettség a legszegényebbek mellett.” Két csendben töltött délutánnal zárhatjuk a hetet. Akik akarják, csendben tölthetik a hetet, hagyva, hogy az Evangélium megvilágítsa életüket, vagy részt vehetnek egy bibliai elmélkedő csoportban, esetleg napjuk egy részét a gyakorlati teendőknek szentelhetik (étkezések előkészítése, takarítás, a templom rendbentartása stb ...) Napi 1 óra az énekek elsajátítására javasolt. A hét vége olyan, mint egy húsvéti felajánlás: péntek este a kereszt körül, szombat este a fény ünnepe, vasárnap reggel az Eucharisztia. Az ima és az elmélkedés hozzásegíti a fiatalokat, hogy felfedezzék életük értelmét Istenben, és új lendülettel induljanak. A más és más nemzetiségű, más kontinensekről érkező fiatalok csoportjai közötti osztozás, véleménycsere egy újabb, univerzálisabb kép kialakítását teszi lehetővé: az idegen népekbe vetett bizalmat, a béke és kultúra egysége iránti érzékenységet. Minden egyes ember felfedezheti azokat az utakat, melyek létezésében beteljesedik az emberi szolidaritás azokkal, akik közel, és azokkal, akik messze vannak tőlünk. Az életfeltételek egyszerűek, kis hálótermekben oldják meg az elszállásolást. A részvételi díjak alkalmazkodnak az egyéni lehetőségekhez, figyelembe véve az egyes országok pénzének értékét. A fogadásnak nincs más anyagi forrása. Akik tehetik, hozzájárulnak egy szolidaritási alaphoz, így lehetőséget adva olyan fiatalok fogadására, akiknek nem áll módjukban a részvételi díj kifizetése. A bizalom zarándokútja a földön 1982 decemberében Roger testvér Libanonba, Bejrútba utazik, hogy ebben a háború sújtotta országban töltse a karácsonyt. Már évek óta meghívása volt Libanonba, és kevéssel azelőtt a libanoni fiatalok a reménység zarándokúján Taizébe látogattak. Néhány nappal később Roger testvér bejelenti „A bizalom zarándoklata a földön” elnevezésű kezdeményezés megindítását. Ez a zarándoklat számos olyan kezdeményezésnek forrása lesz, melyek törekednek átlépni az emberek közötti ellentéteket, a nemzeteket egymástól elválasztó falakat, a faji és vallási ellentéteket, és amelyek törekednek az értékek egymással való megosztásának elősegítésére. Elsősorban a fiatalokhoz szól, de idősek, felnőttek, gyermekek is csatlakozhatnak hozzá, törekedve, hogy ily módon minden megkülönböztetést elkerüljenek. A zarándoklat nemcsak egy külső és látványos megnyilvánulás. A bizalom zarándokai lelkűk mélyén elkötelezik magukat a kiengesztelődés útján. A feltett kérdések minden egyes embert segítenek, hogy konkrét cselekedetekkel, egész életével bekapcsolódjon a zarándoklatba: hogyan teremthetem meg önmagam körül a kiengesztelődés jeleit? Hogyan lehetek a béke munkása:
