Diakonia - Evangélikus Szemle, 1992
1992 / 4. szám - Molnár Imre: A magyar kisebbségek helyzetének áttekintése
18 MOLNÁR IMRE: A MAGYAR KISEBBSÉGEK HELYZETE magyar mezőgazdasági termelés 70%-a szakadt így le az újonnan alakuló szomszédos országok számára. Éz a veszteség tükröződött a nemzettudat 1000 éves kontinuitása megszűnésében is, amely máig súlyos identitás-válságként van jelen a magyar köztudatban. Bár a Monarchia s azon belül Magyarország soknemzetiségű jellege megszűnt, helyette viszont új soknemzetiségű államok jöttek létre. 1921- ben Csehszlovákiában az összlakosság 48,9%-a cseh, 22,9%-a német, 15,4%-a szlovák, 5,5%-a magyar, 3,4%-a rután, 0,6%-a lengyel és 3,3%-a egyéb nemzetiségű volt. 1922- ben Romániában az összlakosság 66,5%-a volt román. A magyarok a lakosság 12,1%-át, a németek 5,3%-ot, az oroszok 6,6%-ot, az egyéb nemzetiségiek pedig 9,4%-ot tettek ki. 1921-ben Jugoszláviában az összlakosságon belül a szerbek (44,7%), a hor- vátok (23,6%) és a szlovének (8,5%) mellett a lakosság 23,2%-a volt más nemzetiségű. Közülük 472 409 fő, az összlakosság 3,9%-a volt magyar. Mindez azt jelentette, hogy a Versaillesben megkötött békeszerződés érteimében a különböző nemzetiségek mellett 745 000 magyar Csehszlovákia, 472 409 magyar Jugoszlávia, s 1 704 851 magyar pedig Románia fennhatósága alá került. Azaz a nemzeti önrendelkezés „jegyében” létrehozott új állam- alakulatokban 3,2 millió magyar, a trianoni magyar határok között élő lakosság 42,2%-a kisebbségi sorba süllyedt. Összegzésként megállapíthatjuk tehát, hogy az I. világháborút lezáró békeszerződés sem a nemzetiségi elvet, sem a népek önrendelkezési jogát, sem e térség korábbi gazdasági egységét nem vette figyelembe. A két világháború közötti magyar politikai vezetés — természetes módon — a legfontosabb feladatának az elszakított területek, illetve kisebbségek visszaszerzését tekintette. Ennek rendelt alá mindent, s e célkitűzés bűvöletében az ország lakosai számára elengedhetetlenül szükséges társadalmi, gazdasági, politikai reformokat is lényegében elodázta. Ez a politika végül is Magyarország teljes elszigetelődéséhez vezetett. Az elszigetelődés azonban jellemző volt az újonnan alakult államok politikájára is, akiket a hitleri terjeszkedés veszélyével szemben korábbi támogatóik (a nyugati hatalmak) teljesen cserben hagytak. Mindez jól mutatja a térség egészének természetellenes fejlődési tendenciáit. A versaillesi békeszerződés ahhoz vezetett, hogy Hitler, a közép-európai kisnépeket egymás ellen uszítva, gyakorlatilag szabad utat kapott keleti terjeszkedéséhez. A müncheni egyezmény határmódosítását sorozatban követték a további határmódosítási egyezmények. Az 1938. november 2-án megtartott első bécsi döntés a felvidéki határsávot — 11 927 km2 869 299 főnyi lakossal — Magyarországhoz csatolta. Néhány hónappal később, 1939. március 15-én a német csapatok megszállták Csehországot s Hitler bevonult Prágába. Az ezt megelőző napon a szlovák országgyűlés kikiáltotta Szlovákia függetlenségét. Ezt a zavaros és egyéb folyamatokkal is terhes helyzetet, mely Csehszlovákia széthullását jelentette, a magyar kormány Kárpátalja visszacsatolására használta fel. A terület megszállása, mely március 15-én kezdődött, három nap alatt befejeződött. Az akció következtében 12 656 km2 mintegy 500 ezer főnyi lakossal Magyarországhoz került. A magyar politika számára természetesen a legfontosabb a Romániához került magyar területek visszaszerzése volt. Magyarország területi igényeit tar
