Diakonia - Evangélikus Szemle, 1992
1992 / 3. szám - Kulturális figyelő
KULTURÁLIS FIGYELŐ 69 ban legkisebbet sem vettem észre, amin fennakadhatnék; sőt világosságát, rövidséggel párosított teljes voltát, kivált elevenségét és tsinosságát nem győzöm tsudálni. Neologismusnak nálamnál még mértékletesebb vagy félékenyebb kedvellőj i talán azt az egyet kívánnák, hogy némelly új kifejezéssel, mely- lyek... a nehezebben szokó füleket sértik, az illy nagyon populáris tzélu s épen általad irt munkában még most szokottabbakkal volnának feltserél- ve...” Ugyanakkor Kis János is ajánlott új bibliai részeket felvenni a gyermekek tanításába, éspedig nagyobb számú erkölcsi tanulsággal. Kazinczy meg is fogadta tanácsát. Erről tanúskodnak olyan fejezetek, mint „Jézus intései a jóra, apró mondásokban”, a Tízparancsolat, a Nagy Törvény, a Miatyánk és mások. Ezeket a fejezeteket Kazinczy az evangéliumi történetek és az Acta közé illesztette be. Külön tanulmányt érdemelne annak vizsgálata, hogy akár az Ó-, akár az Újszövetség történetei közül melyeket és milyen terjedelemben, milyen szempontok szerinti válogatásban tartott szükségesnek közölni. Kazinczy e könyvet — amelynek több variánsa született — levelezései során hol A Protestantizmus Encyclopaediája, hol ifjaknak és öregeknek szóló Protestáns Olvasó Könyv címmel látta el. A Ráday-gyűjtemény Szemere-tárában található első autográf kézirat — amelyet Busa Margit fedezett fel és fakszimilében közölt is — ezt a címet viseli: „Szent történetek az Ó és Űj Testamentom’ könyveiből, megtoldva eggy kisded Catechismussal”. Ez utóbbihoz Cleynmann Károly pesti református püspöknek (tl833) azt a kátéját használta fel, amelyet az József nádor második feleségének, Hermina főhercegnőnek ajánlott. Kazinczy sokáig lappangott és most megjelent „Bibliájának” derekas része tehát — 175 oldal — bibliai történeteket foglal magába. Előttük azonban földrajzi és történeti ismereteket nyújt; a szent történeteket követi „a Confir- matzioi Catechismus, azaz veleje a »vallás« tudományának”, majd imádságokat közöl. Munkájának első, kéziratos fogalmazványában azonban hiányzik a káté, s helyette külön fejezetet szentel a kereszténység történetének ,,a’ mai időkig, különösen Magyar és Erdély országban”. Számunkra különösen is érdekesek a német, svájci és magyar reformációról szóló kéziratos oldalak. Irodalomtörténetünk e nagy alakja már nem érte meg utolsó művének a megjelenését. Nyomdásza, a sárospataki Nádaskay András már jórészt elkészült a munkával, amikor a Zemplén megyei pestisjárvány 1829-ben elzárta a városból kivezető utakat. így nem lévén sem elég papír, sem elég pénz, a kiadásra csak két év múlva kerülhetett sor. A járvány Kazinczyt is elérte: 1831. augusztus 22-én meghalt. Ügy tűnik, Kazinczy családja is és kortársai is megfeledkeztek a nagy irodalomszervező hattyúdaláról. Toldy Ferenc ismertette 1833-ban, és nemrég Mészáros István professzor 1982-ben, Busa Margit, aki e szép és igényes kötet szövegét gondozta, az utószót és a jegyzeteket írta, régen melengette szivében a publikálás gondolatát. Most végre megvalósult az „ökumenikus Biblia” csaknem félezer oldalas, díszes kötetének a megjelenése. A biblíkum, az irodalom és a hitoktatás művelői mellett kortársaink mindhárom nemzedéke gazdagodhat belőle. Fabiny Tibor
