Diakonia - Evangélikus Szemle, 1992
1992 / 1. szám - Kézdy Edit: Mint az állatok?
KÉZDY EDIT: MINT AZ ÁLLATOK? 21 kizárják a definícióból a csoportok közötti viszályokat, csak az egyedek közötti konfliktusokat tekintve agressziónak. A megkülönböztetés jogos, a kizárás azonban vitatható, és ennek a meggondolásnak éppen a humán etológiában nagy jelentősége van. Szintén meg kell szabadítanunk definíciónkat az agresszió szóhoz tapadó negatív csengéstől, mivel az állati viselkedés leírásában morális és esztétikai ítéleteket nem szabad, értelmetlen alkotni. Az agresszív viselkedés okai Konrad Lorenz, az etológia egyik Nobel-díjas atyja Az agresszióról c. alapművében2 az agressziót az evolúció során beépült hajtóerőnek tekinti, amely időről időre levezetést keres. Ezt látszik alátámasztani az a megfigyelés, hogy szociális izolációban nő egyes állatok agressziója. Mások az izoláció eme hatását inkább a biztonságot nyújtó ingerek hiányára, semmint a felgyülemlett agresszív késztetésekre vezetik vissza. Más elméletek a környezeti hatásokra teszik a hangsúlyt.3 A reflexiós agresszió elmélete a fájdalom agressziót kiváltó hatását teszi a középpontba. A frusztráció agressziót kiváltó hatását az állati és emberi agresszió közös vonásának tartják. A tanulás szerepe is jelentős lehet az egyedek agresszívvé vagy szelíddé válásában. Kimutatható ugyanis, hogy az az egyed, amely sorozatosan nála gyengébb társakkal kerül szembe, könnyebben bocsátkozik további harcokba, mint a rendszeresen alulmaradó fél. A szociális rendszer fölbomlása is fokozza az állatok viszálykodását. Ez megfigyelhető pl. főemlősök vezérhímjének halála vagy cseréje esetén. Hasonlóan növeli agresszív összetűzések számát idegen egyedeknek a csoportba kerülése. A túlnépesedés hatása különbözik egyes állatfajokban. Patkányokon végzett kísérletsorozatban'1 a túlnépesedés több káros következménye (zavar az udvarlásban, párosodásban, fészeképítésben, utódgondozásban) között az agressziót csillapító gesztusok hatástalanságáról is meggyőződtek. Inkább növekszik a K szaporodási stratégiát követő fajok agressziója a népsűrűséggel, mint az r-stratégistáké. Az előbbiekre a kisebb utódszám, a populáció méretének viszonylagos kiegyenlítettsége jellemző, míg az utóbbiak inkább kis testű fajok, nagy szaporulattal, populációjuk nagysága időnként messze meghaladja a környezet eltartóképességét, majd drasztikusan lecsökken. A K-stratégistákat sűrűséget nem tűrő fajoknak is nevezik. Több nagyobb- testű állat mellett az ember is közéjük tartozik. Az agresszió funkciója Minden viselkedésről, amely elterjedt, és hosszú időn át fennmarad, feltételezhetjük, hogy adaptív, azaz valamilyen mértékben hozzájárult az egyedek szaporodási sikeréhez. Valamely magatartás elterjedtsége önmagában bizonyítja adaptív értékét, hiszen génje akkor terjedhetett el a populációban, ha növelte az egyedek összesített alkalmasságát (sikeres utódjaik számát). A nagyszámú utód mind hordozza annak a magatartásnak a génjeit, amely szerepet játszott a szaporodás és utódnevelés sikerében. A „magatartás génje” vagy az „agresszió génje” kifejezések elsőre ijesz- tőek, de nyilvánvaló és számos kísérlettel bizonyított, hogy az egyes magatartásformák kialakításában a tanuláson, a környezeti hatásokon kívül jelen
