Diakonia - Evangélikus Szemle, 1992
1992 / 1. szám - Kézdy Edit: Mint az állatok?
KÉZDY EDIT Mint az állatok ? Lapunk, előző számában az „Igazságos háború” címen megjelent tanulmány emberi agresszióval kapcsolatos kérdése késztette írásra a Fasori gimnázium biológiatanárát. Hát persze, hogy magunkra, emberekre is kíváncsiak vagyunk az állati magatartáskutatás, az etológia eredményeinek tudatában. Hiszen az élővilág részeként magunk is úgy működünk, mint az állatok, bár valami oka mégiscsak lehetett annak, hogy Ádám-apánk „emberhez illő feleséget” mégsem az állatok között talált (lMóz 2,20). Létezik-e tehát valami speciálisan emberi, valami humán plusz? Esetleg az állatok sem úgy viselkednek, „mint az állatok”? S ha mégis, miért... s nekünk mi közünk hozzá? B. L. Egy biológust önmagában is lenyűgöz a tüskéspikó vagy a vándorpatkány magatartásának vizsgálata. Többé-kevésbé bevallottan azonban a legtöbb biológus figyelmét is az fordítja az etológia felé, ami a laikusét: az ember önmaga felől való kérdésére remél legalább igen keskeny válasz-szeletet. A biológia sok ágának (az anatómiának, az élettannak stb.) remek lehetősége az összehasonlító tárgyalásmód, amely a különböző rendszertani egységekbe tartozó élőlények szerveinek, szervrendszereinek működését veti össze. Ennek során végigkísérhető egy-egy szervrendszer törzsfejlődése, vizsgálható, hogy rokonságban álló élőlények adott szervrendszere hogyan tette lehetővé különböző környezetekhez (vízhez és szárazföldhöz, erdőhöz és szavannához stb.) való alkalmazkodásukat. Az állati magatartáskutatás — az etológia — is él az összehasonlító módszerrel. Ennek egyik, viszonylag újonnan felfedezett, izgalmas lehetősége a korábban megfigyelt és leírt magatartások evolúciós értelmezése. Másik csábító kilátása az emberi magatartás biológiai alapjainak feltárása. Ezzel a módszerrel közelítsük meg most az egyik legszembetűnőbb, ám definícióiban és értelmezésében is legösszetettebb magatartást, az agressziót. (Emberi gondolkodásunkat jellemzi egyébként a problémafelvetés; inkább keressük az ölés, az agresszió biológiai gyökereit, mint az utódgondozásét vagy az önzetlenségét.) Az agresszió szón valamelyest mást értünk biológiában, mint a köznapi szóhasználatban. Biológiai agressziónak a fajtársaknak a környezet valamely szűkös erőforrásáért (fészkelőhelyért, élelemért, párzótársért) való mérkőzéses versengését nevezzük.1 Nem tekintjük agresszív viselkedésnek a zsákmányszerzést, noha ragadozók esetében öléssel jár. Bár formája sok esetben hasonló, kiváltó okaiban különbözik a fent definiált agressziótól. Egyesek
