Diakonia - Evangélikus Szemle, 1992
1992 / 3. szám - Tóth István György: A gazdasági alkalmazkodási kihívás és a társadalompolitikai válaszok
18 TÓTH ISTVÁN GYÖRGY: A GAZDASÁGI ALKALMAZKODÁSI . . . Mindezek után tehát milyen elveket kellene egy bölcs és előrelátó társadalompolitikának követnie? Társadalomszervezési szempontból az alapkérdés az egyéni és a kollektív cselekvés, az individualizmus és a kollektivizmus közötti helyes arányok megtalálása. Ebben a metszetben a társadalompolitika egy pragmatikus értelmezése azokat a határvonalakat húzza meg, amelyek az individualista és a kollektivista társadalmi berendezkedés között húzódnak. E határvonalak világossá tételében segíthet az, hogy ha a figyelmünket az egyéni emberi jogokra koncentráljuk, és megkeressük azokat az eseteket, ahol az emberi jogok tiszteletben tartása bizonyos más jogok területén áldozatokat követel meg. 1. Fontos mindenekelőtt az egyéni szabadság és autonómia értékeinek tiszteletben tartása. Ide tartozik a magántulajdon szabadságának előnyben részesítése bármilyen más kollektivista megoldással szemben. Vannak azonban a magántulajdonnak bizonyos korlátái is. A tulajdonhoz való jog abszolút értelmezése nem enged meg semmiféle újraelosztást a társadalomban, ha az nem önkéntes alapon történik. Ugyanakkor bizonyos esetekben az egyik alapjog felülbírálása igazolható egy másik alapjog tiszteletben tartásával: ide tartozik például az adózás is, ha társadalmilag (az adózók által is) elfogadott célokat szolgál. Ugyanígy, a szerződési szabadság (szigorúan törvényben rögzített módon) korlátozható például olyan esetekben is, amikor a gazdasági fölénnyel vagy politikai hatalommal való visszaélés veszélye fennáll. 2. Fontos másodsorban a „törvény uralmának” mindenek fölé helyezése. Ebből következik, hogy erősíteni kell a törvényességet az elosztás minden szintjén. Először is nyitottá és átláthatóvá kell tenni a közhatalmi apparátusok működését. Világos határvonalakat kell húzni a közszolgálatok és a gazdaság szereplői között, ennek összes személyi, összeférhetetlenségi következményével együtt. Másodszor törvényi alapokra kell helyezni a tág értelemben vett szociális segélyezést. Az, hogy a segélyek a rászorultsághoz igazodnak, nem összeférhetetlen azzal, hogy a jogosultságok törvényileg legyenek rögzítve. Végül a „munka világában” is a legtöbb, a szerződéses kapcsolatokat érintő szabályozást törvényekben kell rögzíteni. Hangsúlyozni kell: itt nem a szerződéses szabadság korlátozásáról van szó, hanem például a nem szervezett és szervezett dolgozók védelmére esetleg a saját érdekképviseleteikkel szemben is. A lehető legtöbb munkajogi szabályozást bíróságokon, egyénileg megtámadhatóvá kell tenni. 3. Nagyon fontos követelmény a hatékonyság előmozdítása a gazdaságban és a társadalmi életben egyaránt. A közjó előmozdítását csak a rendelkezésre álló erőforrások hatékony elosztása segítheti elő. A hatékony erőforrás-allokáció alapkérdése a verseny. Ennélfogva minden olyan tényező, amely a verseny kiterjesztését elősegíti, támogatandó. Ennek az állításnak két vonatkozása is érdekes: egyfelől semmiféle mesterséges monopólium nem elfogadható, beszéljünk akár a tőkepiacról, akár a munkaerőpiacról, akár a különféle társadalmi posztok betöltéséről. Másfelől a verseny csak akkor megvalósítható, ha a társadalom tagjai között létezik az esélyek egy fair egyenlősége a szűkös javakért és pozíciókért folytatott versenyfutásban. Ez viszont arra hívja fel a figyelmet, hogy az államnak kötelezettségei vannak az esélyek egyenlőségének biztosításában, különösen ami a társadalmi előmenetelt illeti. Törekedni kell tehát arra, hogy a magyar társadalom minél nyitottabb legyen. A társadalom nyitottságának előmozdítása nem egyszerűen „ideológiai” vagy értékszempontok miatt fontos, hanem hatékonysági szempontból is.
