Diakonia - Evangélikus Szemle, 1992
1992 / 2. szám - Veöreös Imre: Az Újszövetség színgazdagsága. A másodlagos páli levelek
VEÖREÖS IMRE: A MÁSODLAGOS PALI LEVELEK 73 kelt borivást is. „Azt mondják, hogy a feltámadás már megtörtént, és ezzel feldúlják egyesek hitét” (2Tim 2,18). A keresztség mennyei szellemi testet közvetített, s ezzel a földi test lényegtelen burokká vált e felfogás szerint (E. Käsemann). A pásztorlevelek páli örökséget őriznek, ha meghalványodva is. A kegyelem nagysága és életformáié ereje ismételten hangot kap bennük. Egyes részletek, fordulatok, gondolatok az apostol saját leveleire utalnak. Közelebbről felderíthetetlen régi hagyományokból merítenek, és aktualizálják azokat. Szemléltetik az apostoli tanítás átmenetét az utódokra. A maguk nemében páratlan kincsei az Újszövetségnek. A páli levelek hatása megragadóan jelentkezik az apostol ajkára adott személyes vallomásokban. Formálásuk bizonyságtevő erőre és Pál egykori helyzetébe való mély beleélésre mutat. lTim 1,12—15 mögött kétségtelenül feltűnik Gál 1,13—16 és lKor 15,9—10. A Timóteushoz írt második levél vége a fogságban halálra szánt apostol helyzetét festi: a személyes üzenetekkel az olvasóban a levél hitelességének benyomását akarja erősíteni (G. Bornkamm). Ezt az összeállítást közvetlenül megelőzi a búcsúzó apostol megrendítő vallástétele (2Tim 4,6—8), mely Pál nem egy valóságos kijelentésére támaszkodik, ahogyan a zárójelbe tett bibliai helyekkel mutatjuk: „Mert én nemsokára feláldoztatom, és elérkezett az én elköltözésem ideje” (vö. Fii 2,17; 1,23). „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nekem az igazság koronája” (vö. lKor 9, 24—26; Gál 5,5), „amelyet megad nekem az Ür, az igaz bíró ama napon; de nemcsak énnekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő megjelenését”. E búcsúszavakat nem Pál írta, de bennük hitelesen szólal meg az apostol reménysége — olyan megrendítő erővel, hogy hatásuk alól lehetetlen kitérni. Az újszövetségi kutató hozzáfűzését sem háríthatjuk el: klasszikus fogalmazásban van itt leírva az apostoli élet eredményessége, de kérdezhetjük — anélkül, hogy ezzel eldönt'hetnénk, nem eredeti páli levéltöredéket tartal- maz-e ez a szakasz —, vajon ilyen helyzetben Pál nemcsak a sikeréről, hanem a gyengeségéről is beszélt volna, vajon csak az ő és nem inkább Isten cselekvését magasztalta volna (H. Conzelmann). A három pásztorlevél késői pecsét Pál apostol életművén. Évtizedekkel halála után az ismeretlen, talán Efezusban élő keresztény író, gyülekezeti tisztségviselő tanúságot tesz arról, hogy Pál apostolnak Krisztusról bizonyságtevő élete és halála jelenének drága ajándéka. Bornemisza Péter: Ördögi kísirtctekről 1579 Vajha annyi eszed, értelmed és értéked volna, hogy száz avagy ezer bölcseknek beszédit, magatartását, járását és minden cselekedetit eszedbe vehetnéd, azkor látnád, hogy egy sincs tökéletes bölcs, mert minden szempillantásban minden dolgokban fogyatkozást sandíthatnál, kevélséget, irigységet, más-nevetést, telhetetlenséget, sokszor röttenetes külső bűnöket is. Ha kedig szívek ti tokját által látnád, és gondolatit és belső kévánságit nézhetnéd, emiatt ál- mélkodnál rajtok, és pöknéd is őket. De Isten mind reá néz ezekre, ki békével is tűri, mert tudja, micsoda az emberi romlás ...
