Diakonia - Evangélikus Szemle, 1992
1992 / 2. szám - ifj. Hafenscher Károly: A szekszárdi orgona újra a régi…
64 IFJ. HAFENSCHER KÁROLY: A SZEKSZÁRDI ORGONA A megújult templom mind a gyülekezet tagjait, mind a szponzorokat fellelkesítette, s ekkor újabb gyűjtési hullám indult meg. Az összegyűlt, s napról napra romló pénz nem tűrt több határidő-módosítást, s ezért másik kivitelezőt kellett keresni. A naptár 1991-et jelzett, s május vége volt. Az Aquincum Orgonaépítő Kft-t váratlanul érte a megkeresés. Még váratlanab- bul a szűkös határidő; de a nemrég saját lábára álló cég fantáziát látott a munkában. Vezetője, szakemberei nemcsak üzletben gondolkodtak, amikor szerződést kötöttünk, hanem egy szép, egyedi feladatot, értékmentést, jó értelemben vett megmérettetést láttak. A lázas munka jelentős része ezután már a budapesti műhelyben folytatódott Kovács Gábor igazgató vezetésével. A tervezőasztal mellett Pour László kereste az eredeti megoldások felújításának kivitelezhetőségét. Az asztalos- és a sípműhely aprólékos munkáját Varga László koronázta meg szép intonációval. Közben Szekszárdon sem volt csönd a falak között. Nem csak a belső tatarozáson munkálkodtunk, nem csak a híres, Szabó Dezső-féle oltárképet újítottuk fel, s a karzatot hoztuk rendbe. A megyei múzeum restaurátora, Pászner Jenő, és a város legügyesebb kezű mindent tudója, Theisz Lőrinc művelték csodát az egykor volt romhalmaz szekrény újjáépítésével. A restaurálás aprólékos munkája nyomán ismét teljessé lettek az aranyozott fafaragások, s életre kelt a barokk angyal, amely a liturgikatörténet szerint a nyugati kapu fölött lévő orgonán az ítélet trombitáját fújja meg. A sok kutatásban és az alapos előkészítésben Györffy István pécsi kon- zervatóriumi tanár volt segítségemre. A diszpozíció — tehát az orgona eredetihez közelálló hangképe — Trajtler Gábor döntése alapján született meg. A sajátos hangzás ízig-vérig barokk szín, tehát az orgonaépítés fénykorát, csúcspontját idézi. Megújult az egész mechanika, s kiépült a pedál, hogy megszólalhasson a hangszeren a teljes, korabeli irodalom. Három hónap kemény műhelymunka után a helyszínen folytatódott a szerelés. A fent említetteken kívül Kiss Zoltán szaktudását is dicséri a hangszer. Közel hatvan nap állt rendelkezésre az avatásig. Minden nap hozott meglepetést és problémát egyaránt. Az ügy szeretete s a konstruktív együttgondolkodás és munkálkodás meghozta a végső eredményt. Komolyabb kényszer-kompromisszumos megoldások nélkül, az eredeti pompájában, az országban harmadikként a legkorhűbb „függesztett” mechanikával, megújult játszóasztallal, kiteljesedett pedállal működik s zeng, egy Magyarországon egyedülálló, kifej ezhetetlen eszmei értékű hangszercsoda. Hála azoknak, akik szívvel, lelkesedéssel, szakértelemmel, fáradsággal, önzetlen munkával, sok-sok áldozattal és adománnyal mindezt lehetővé tették. Hiszem, hogy a hangszer sorsa több szempontból példaértékű; példa az, hogy lőhetett 200 évvel ezelőtt két kis „vidéki”, eldugott faluban európai színvonalon alkotni. Példa az, ahogyan pénzszűkös, egyéni érdekeket néző világban összefogott egy közösség: emberek, társadalmi szervezetek, vállalkozók és vállalatok, hogy egy kincset megmentsünk, s nemcsak a magunk számára, hanem az utókornak is használhatóvá tegyünk. Az orgona értékét így már valóban nem csak a ráfordított közel négymillió forint jelenti. Egy orgona megújult... Az egyszerű újsághír talán e sorok nyomán többeknek megtelik tartalommal.
