Diakonia - Evangélikus Szemle, 1992
1992 / 2. szám - Benczúr László: A gyermekmunka kibontakozása egyházunkban a második világháború után
BENCZÚR LÁSZLÓ: A GYERMEKMUNKA KIBONTAKOZÁSA . . . 59 nem a gyermekszerűen, személyhez szólóan közölt evangélium ébresztette, és az énektanítás — pl. „Szívembe jöjj ...” — mélyítette el. Példáján buz- dulva a Luther Márton Intézetben lakó főiskolások flanellográfok készítésébe kezdtek. Reök Iván egyetemes félügyelő 1000 Ft-os adományának fel- használásával 40 nagyon szép kivitelű flanellográf készült el. A gyülekezetek — a ma is megtekinthető nyilvántartási napló bizonysága szerint — gyakran és szívesen kérték kölcsön ezeket. A kanadai példának egy másik gyümölcseként egyházunkban is megkezdtük a gyermekevangélizációt. Egyik országos vezetői találkozónkon, 1949 őszén, Balikó Zoltán javaslatára, püspökeink hozzájárulásával, megbíztuk Sátori Tilda soproni gyermekbibliaköri vezetőt, hogy flanellográfos evangéli- záló sorozatokat tartson az őt meghívó gyülekezetekben. 1951-ben már 101 gyülekezetét látogatott meg. Hároméves szolgálata alatt szinte valamennyi gyülekezetünkben megfordult. Havi 400 Ft-os javadalmát rendszeres megajánlások biztosították. Rövid fővárosi tartózkodásai idején a Luther Márton Intézetben kapott szállást és ellátást. Előzőleg, miután az egyetemre nem tudott bejutni, itt vett részt tanfolyamon. Felkészültségéről — mint laikus egyházi munkás — a lelkészképesítő bizottság előtt tett bizonyságot. Minden útjáról részletes beszámolót küldött. Az intézet lakói és a főiskolások bibliaköre állt mögötte imádkozó hátvédként. A gyermekevangélizáció megkezdésével egy időben államosították a győri egyházi nyomdát. A „Gyermekbibliakör-vezető” további megjelenéséhez nem kaptunk állami engedélyt. A vázlatok ezután stenciles sokszorosításban jelentek meg a 900 példányban kiadott fólyóirat pótlására. Az előállítást a déli egyházkerület püspöki hivatala vállalta Forray Lázámé közreműködésével. Dezséry László püspök támogatásának és határozott fellépésének köszönhető, hogy a munka tovább folytatódott. Mivel a sokszorosított körlevél szerkesztője és munkatársai nem fogadták el tiszteletdíjat az előfizetésekből, valamint a flanellográf kölcsönzésekből jelentős összeg gyűlt össze. 1951-ben pl. 10 000 Ft volt a forgalom. Ez lehetővé tette a fóti otthon egy- egy alkalommal szükségessé vált gyors megsegítését. Református testvéreinkkel is tartottuk a kapcsolatot. 1951 októberében a Luther Márton Intézetben értekezletre jöttek össze az egyházmegyék gyermekmissziói megbízottai. Meghívtuk erre az alkalomra dr. Gyökössy Endrét és Madarász Lajos fóti esperest. Figyelmünket a családgondozás feladatára irányították. Ök tőlünk a bibliai történetek elmondásával kapcsolatos tapasztalatainkat, az ún. „Jung-módszert” vették át. Következő év nyarán népes szárszói konferenciájukon mi számolhattunk be meghívottakként munkánkról. Egyházmegyei megbízottaink jelentéseiből lassanként a visszaesés tüne- nei is kezdtek jelentkezni. Több vezető kiállt a munkából. Gyérültek a tanfolyamok. Az utolsót Sólyom Károly meghívására Pakson tartottuk Selmeczi Jánossal. 1953-ban gyakorlatilag megszűnt a Luther Márton Intézet működése. A gyermekmunkát jelentősen támogató főiskolások bibliakörét és ösz- szejöveteleit is be kellett szüntetni. Csupán a kántorképzés munkája folytatódott —most már bennlakás nélkül —, Peskó Zoltán vezetésével. Az igazgatói tisztségtől megválva, a Déli Egyházkerület püspöki hivatalába kerültem, ahol lehetőséget és oltalmat is kaptam az országos gyermekmisszió, és egyáltalában egyházunk kateketikai feladatainak figyelemmel kíséréséhez. A vázlatok sokszorosított szerkesztését még Káldy Zoltán püspök melletti titkári munkám kökben is folytathattam. A tanfolyamok, konferenciák elmaradtak.
