Diakonia - Evangélikus Szemle, 1992
1992 / 2. szám - Benczúr László: A gyermekmunka kibontakozása egyházunkban a második világháború után
60 BENCZÚR LÁSZLÓ: A GYERMEKMUNKA KIBONTAKOZÄSA . . . Egyre apadt a sokszorosított vázlatok előfizetőinek száma. Megszakadt a vezetők közötti személyes kapcsolat. Angyalföldi lelkésszé választásom után felhagytam a szerkesztéssel. Gyülekezetemben nem a „hivatalok packázásá- val”, hanem a szülők közönyével kellett megküzdenem. Figyelmem inkább a konfirmáció és a nagyon elárvult hitoktatásunk feladatai felé fordult. Utolsó gyermekmissziós kísérletem számára Korén Emil az Evangélikus Élet hasábjain biztosított helyet, amíg a lapot szerkesztette. Az olvasók közt kedvező visszhangot kiváltva, az 0- és Újszövetség történeteit vettem sorba, üzenetük rövid, gyermekhez szóló aktualizálására törekedve. Éppen Jónás próféta történetéhez érkeztünk el. Már a címfeliratok is elkészültek: Furcsa ember — Furcsa hal — Furcsa város — Furcsa baj. Közlésük azonban elmaradt. A rovat felsőbb beavatkozás következtében megszűnt. Visszatekintésemben igyekeztem háttérben hagyni személyes élményeimet és szerepemet. Végül mégsem sikerült teljesen elnémítani a személyes hangot. Befejezésül válaszolni szeretnék egy kérdésre: Miként kezdődhetne ismét „új szakasz” egyházunk gyermekmunkájában? A múltbeli tapasztalatok arra figyelmeztetnek, hogy csak akkor, ha nem zárkózunk el a mai lehetőségek és feladatok kihívásai elől, amelyek mások, mint a negyven év előttiek, és ha a saját erőtlenségünknél, tanácstalanságunknál komolyabban vesz- szük az evangélium erejét. Tradícióra van szükségünk. A tradíció pedig mindig esemény, és nem kialakult szokások, formák bebalzsamozása. A tradíció nem szakad el a múlttól, hanem meghaladja azt. A „Gyermékbibliakör-ve- zető” egyik utolsó számában, 1949-ben a lap első oldalán ezt írtuk fel nagy betűkkel: Programunk! — Alatta a 78. zsoltár néhány verssora következett: „Amiket hallottunk és tudunk, és amiket atyáink beszéltek nékünk. Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól, a jövő nemzedékének is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, amelyeket cselekedett... Hogy Istenbe vessék reménységüket, és el ne feledkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatát megtartsák. Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, amelynek szíve nem volt szilárd, és lelke nem volt hű Isten iránt.” Azt hiszem, ettől a programtól ma sem lehet eltérni. Érvényes, amint érvényes volt 1949-ben is. Deselvits István: Tizenkét idvösséges elmélkedések... Lőcse 1639. ... Mit vétettél, ó Te édességes, szerelmetes és ártatlan Bárány, hogy így szentenciáztatol és ilyen kegyetlenül hurcoltatol? Micsoda gonoszságot töt- tél? Micsoda bűnt cselekedtél? Micsoda az oka az Te ilyen szörnyű halálodnak? Micsoda alkalmatosság szolgált az Te kárhoztatásodra? Ó én szegény nyavalyás bűnös! Én vagyok az Te fájdalmidnak és rettenétes kínvallásod- nak az oka; hogy Te az keresztfán függenél, én érdemlettem az én gonosz- ságimmal; Te ártatlan, én bűnös vagyok: Én álnakul vétkeztem, Te igaz lévén, bűntetteiéi. Amelyeket én alávaló lévén érdemlettem, Te jó és vétek nélkül lévén azokat szenveded. Azmelyeket én szolga lévén vétettem: Te Űr lévén azokat fizeted.
