Diakonia - Evangélikus Szemle, 1991
1991 / 1. szám - Kulturális figyelő
90 KULTURÁLIS FIGYELŐ vészét hírvivője a gyermekkultúra területéről Európába. Hiányérzetünk csak egyszer támadt. A „Vallásos szellemű ifjúsági irodalom a XX. század második felében” c. cikk Előzmények alcímmel bőven foglalkozik a század első felével. Részletesen ismerteti az egykori hazai katolikus ifjúsági lapokat, a munkásifjúság pasz- torálását, a parasztifjúság katolikus szervezetét, a KALOT-ot, a Szívgárda- mozgalmat, a katolikus könyvkiadókat. Kár, hogy a magyar szerző nem említette: hasonló protestáns vállalkozások is szép számmal voltak. A német rendezés ökumenikus szelleméhez ez illett volna. Idézettel kell befejeznem, mely megdobbantja az országunkért mostanában szomorú szívünket. Scarbath professzor már említett bevezető írását ezzel zárja: „A »Magyarországi gyermekkultúra« munkaprogramot egy olyan időszakban sikerült előkészítenünk és megvalósítanunk, amely népeink és azok összetartozása számára rendkívüli történelmi jelentőséggel bír. Mint az Interdiszciplináris Kultúra- és Médiakutató Intézet elnöke, boldog vagyok, hogy ez évi gyermekkultúra-munkaprogra- munk egyben azon köszönet apró jele is lehet, amivel mi valamennyien a Magyar Köztársaságnak és az ott élő embereknek tartozunk.” Ezek a sorok nyílt utalás arra a történelmi gesztusra, amelyet Magyarország nyugati határának bátor megnyitásával tett a kettészakított Németországért. Veöreös Imre Karl Barth: Ember és embertárs Budapest 1990. Szép és bátor vállalkozás az Európa Könyvkiadótól egy ízig-vérig teológiai mű megjelentetése. Karl Barth (1886— 1968) svájci német teológus európai jelenség. „Ember és embertárs” címen, ízléses kivitelben megjelentetett könyvével a kiadó — nevéhez híven — Európához való felzárkózásunkat szolgálja, egyben arról is tanúskodik, hogy Európához tartozunk. Hazánkban 1931-ben az elsők között írt róla Gáncs Aladár evangélikus lelkész, mégpedig kérdés- feltevés formájában: „Mit tanulhatunk Barth Károlytól?” Kétszer járt nálunk: 1936 őszén és 1948 tavaszán. Több munkáját fordították magyarra, elsősorban reformátusok. Evangélikus részről Groó Gyula és Prőhle Károly Barth-fordítá- sait kell megemlíteni. Meghonosodott körünkben. Kemény dió Barthot magyarra fordítani. Szathmáry Lajos becsülettel állt helyt. Hűségesen, szinte szóról szóra, gördülékenyen tolmácsolta. A nehézségeken természetesen ő is fennakadt. Ennek Barth is oka. Ötletes, sűrített tartalmú szóösszetételeit lehetetlen magyarul visszaadni. Gondoljunk csak a gyakran és sokféle kapcsolatban előforduló „sein” szócskára. Igei jelentése egyszerű: lenni. Ha főnévként szerepel, kicsit ódon hangzású magyar megfelelőnek a „lét” szó; nehézkes a „létezés”, vagy pláne a „levés”. A fordítási nehézség mindjárt a könyvecske címénél felbukkan: „Mensch und Mitmensch”. A „Könyvvilág” c. kiadvány recenzense — Bízik László — a „Mitmensch”-et „uelemberre” magyarította kissé tréfálkozva. A „Mitmensch” — ha már belemegyünk a szójátékba — „veledem- ber” is, mert arról is szó van, hogy önmagámban nem, hanem csak veled együtt lehetek igazán ember. Túlzásnak tűnik a könyveim ily részletes elemzése. Valójában nem túlzás, mert a könyvecske alapvető mondanivalójára mutat. Elég — szinte találom
