Diakonia - Evangélikus Szemle, 1991
1991 / 2. szám - Veöreös Imre: Az Újszövetség színgazdagsága. János evangéliuma
76 VEÖREÖS IMRE: JÁNOS EVANGÉLIUMA Más jellegzetességek 1. János számára az ige és a hit elválaszthatatlan kapcsolatban vannak. „Aki hallja az én igémet” — ez egyaránt vonatkozik a földi Jézus szavára és a Szentlélek által munkált későbbi igehirdetésre, a Krisztusról való bizonyságtételre. Az ige hallgatása és meghallása a hit egyedüli forrása és hordozója. A hit tartalmát nem hitigazságok alkotják. Nem arról van szó, hogy valamit hinni, hanem valakiben hinni: az Atyában és a Fiúban, ahogyan azt Jézus kinyilatkoztatta földi életében, s ahogyan azt a Segítő-Szentlélek felidézi, jelenvalóvá teszi. Végigvonul az evangéliumon a hitnek ez a személyes jellege: „aki hisz őbenne”, „aki hisz énbennem” — ilyen fordulatok jelzik, hogy a hit nem tárgyhoz kötött, hanem Istenhez, Jézus Krisztushoz kapcsolt, egzisztenciális valóság. Mégsem marad „üres” a hit, hanem megtelik azzal, ami Isten ajándéka az ő küldöttjében és kinyilatkoztatójában, amint az „Én vagyok” mondások megvilágítják! A „látni” szó gyakran szerepel az evangéliumban a hit látása értelmében. „Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya Egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal” (1,14) — a többes szám első személy nem a szemtanúkat jelzi, hanem magában foglalja az evangélista és gyülekezete vallástételét, minden idők hívő gyülekezetét. „Mert az én Atyámnak az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen (6,40). A „látás” és a „hit” egymás mellé állítása a hitben való találkozást jelenti a Fiúval. — Másutt a „látás” a „hit” szinonimája: „Aki hisz énbennem, nem énbennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem; és aki lát engem, azt látja, aki elküldött engem” (12,44—45). — A Szentiélekről szólva hasonló a „látás” értelme: „... az igazság Lelkét, akit a világ nem kaphat meg, mert nem látja őt, nem is ismeri” (14,17). — „Egy kis idő még, és nem láttok engem, de ismét egy kis idő, és megláttok engem” (16,16.19). Ebben az ígéretben a „megláttok” szó a Szentlélek hatására Jézussal a hitben végbemenő találkozásra utal. A „nem láttok” a pünkösd előtti időre céloz, vagy pedig a tanítványok életében mindenkor lehetséges, megkísértett helyzetre, amikor a Szentlélek segítsége nélkül magukra maradnak. A jellegzetes jánosi látás nem más, mint Jézus szavának megértése az igehirdetés hallgatásában és a hit aktusában. (Nem sorolom fel azokat a jelentős kutatókat, akik a „látni” jellegzetes jánosi értelmezését képviselik, csak utalok az ún. Kittel szótár szócikkére, melyet W. Michaelis írt: V. k. 362— 365). János evangéliumának húsvéti történeteiben a „látni” szó az érzéki észlelés jelentésében szerepel, ahogyan azokat János a hagyományból átvette, s maga is így érti. De a Tamásnak mondott jézusi szó a Feltámadott valóságos látása fölé emeli a hit látását: „Mivel látsz engem, hiszel; boldogok, akik nem látnak és hisznek” (20,29). Ez a mondat minden idők keresztény gyülekezeteinek szóló jánosi tanítás az igazi húsvéti hitről. 2. A Jézus kinyilatkoztató igéjéből születő hit hozzákapcsolódik az isteni szeretet áramköréhez. A Krisztusban hívők Isten szeretetét ugyanúgy megtapasztalják, mint Jézus: „Ügy szeretted őket, ahogyan engem szerettél” — hangzik Jézus búcsúzó imádságában (17,23). Az „őket” azokat az embereket fogja át Jézus idejéből és minden későbbi nemzedékből, akik hisznek benne, akik Istenéi, Krisztuséi (17,23. Vö. 17,20). Az agapé, a szeretet Jánosnál isteni valóság, mely az Atyától árad a Fiúra, Jézusra és az övéire. Ezért
