Diakonia - Evangélikus Szemle, 1991
1991 / 1. szám - Muntag Ildikó: A Taizéi Közösségről
HAFENSCHER KÁROLY: PÁPALÁTOGATÁS MAGYARORSZÁGON 77 nagyobb létszámú keresztény egyház, a római egyház, ha úgy tetszik, világegyház feje. Ezt a kettősséget sohasem feledhetjük, ha pápáról van szó. A pápalátogatásban feladatot is látok a protestánsok számára. Valahogy állást kell foglalnunk, s magunknak is meg kell fogalmaznunk kérdéseinkre a választ: ki ez a pápa? hogyan érthetjük meg őt? viselkedését, magatartását, szavait, mai égető kérdésekben véleményét? és egy átfogóbb kérdés is feleletet vár: ki a pápa és mit jelent a pápaság még ma is? Eltűnt a 16. század „antikrisztus” titulusa, éppen úgy, mint Luther „ördögfattyú” elnevezése. Ezek a kifejezések ma anakronisztikusán hangzanak. De hát milyen is a mai római egyház, amit személyében képvisel és szimbolizál a pápa? Izgató kérdés valamennyi. Válaszadásunkban saját identitásunk tisztázása is benne rejlik. Téved, áki azt hiszi, hogy nem kell minden nemzedéknek újra meg újra elemi kérdéseket feltenni, és megkísérelni a válaszadást is. Nem mi hívtuk a pápát, de itt lesz közöttünk. A testvérszeretet és vendég- szeretet légkörében ez az esemény kihívást jelent a mi számunkra is. Valahogy válaszolni kell a kihívásra. Félelem, aggodalom helyett engem reménység tölt el: közös Urunk jót hozhat elő e látogatásból is. 1991. márc. 5. A Taizéi Közösségről Kiengesztelődés a demarkációs vonalak mentén Priorja, alapítója Roger Schutz, azaz „Frére Roger”. Szül. 1915. máj. 15. Provence (Svájc). Apja református lelkész, anyja Észak-Burgundiából való. Kilenc testvér közül a legfiatalabb. Teológiát tanul Lausanne-ban, és Strassbourgban. Két kilométerre a demarkációs vonaltól a francia Taizé-ben házat vesz, a kapituláció után zsidókat menekít Svájcba, a Gestapo Genfbe száműzi. 1944 őszén visszatér Taizébe. 1949 húsvétján hét Testvér fogadalmat tesz: önfeláldozás Krisztusnak; a Közösség iránti hűség; szellemi, lelki, anyagi vagyonközösség; cölibátus; a priori tekintély; Krisztus felismerése a másikban. 1962. aug. 6-án felszentelik a Kiengesztelődés Templomát. Demarkációs vonal a felekezetek között: 1962—1965. a II. Vatikáni Zsinat vendégei — 1970. Konstantinápoly, Athenagorasz pátriárka vendégei — 1968. Uppsala és 1975. Nairobi, az Egyházak Világtanácsa nagygyűlésének résztvevői. Demarkációs vonal hívők és hitetlenek között: Tízezrek sátorozó hetei a Dombon, napi három istentisztelet; szemlélődés és találkozások Taizében. 1968. nemzedékek közötti demarkációs vonal: Ifjúsági Zsinat 1974-től, nem elvont eszmék vitafóruma, hanem az egyház igazi arcát imában és az Ünnepben kereső közösségi alkalmak a Föld végső határáig. Latin-Amerika: „Reménység akció” — Zaire, Burundi, Calcutta és Hongkong — „A bizalom zarándokútjai”: a párizsi Notre Dame-ban vagy a bredai vásárcsarnokban. A politikai demarkációs vonalak mentén: az algériai háború nyomában, a chilei politikai küzdelmek idején vagy a lengyel szükségállapot kihirdetésekor. Nincs önálló egyházszervezetük. Nincs tulajdonuk. És levéltáruk sincs. Magyarul olvashatunk róluk. És megélheted a „Reménység helyein” avagy Taizében . . . Muntag Ildikó
