Diakonia - Evangélikus Szemle, 1991

1991 / 1. szám - Vankó Péter: Fizikusok a transzcendenciáról

VANKÖ PÉTER: FIZIKUSOK A TRANSZCENDENCIÁRÓL 53 pót leié közelít-e a folyamat. Ugyanakkor fizikokémiai szempontból is vizs­gálhatóak a szervezetben lejátszódó atomi folyamatok. A két megközelítés komplementer viszonyban van: kölcsönösen kizárják egymást, bár nem fel­tétlenül ellentmondóak. „Hiszem, hogy ha valamire megtanított bennünket az atomfizika, hát arra igen, hogy sokkal árnyaltabban kell gondolkoznunk, mint a múltban.”5 Bohr a személyes Isten fogalmát idegennek érezte magától, hasonlóan, mint Einstein. Bohrnál azonban ez nem jelentett merev elutasítást. Tisztá­ban volt vele, hogy a vallás nyelve több rokonságot mutat a költészet, mint a tudomány nyelvével. A vallások mindig képekben, hasonlatokban, para­doxonokban fejezik ki magukat. Ez csak annyit jelent, hogy azt a realitást, amelyre vonatkoznak, nem lehet más eszközökkel megragadni. Mint ahogy az anyagi folyamatokról is csak komplementer fogalmakkal: képekkel, ha­sonlatokkal, paradoxonokkal lehet beszélni. A vallásoktól nem várható el, hogy objektív módon fejezzék ki tartalmukat, hiszen a fizika se tudja pon­tosan szétválasztani a jelenségek objektív és szubjektív mozzanatait. Külön­böző vallások más-más módon próbálják kifejezni tartalmukat. „. . . e sok eltérő formát komplementer megközelítéseknek kéne tekintenünk, melyek — bár kizárják egymást — csakis együttesen adhatnak számot az ember és az átfogó rend ezerarcú kapcsolatáról.”5 Bohr szerint a vallás legfontosabb feladata, hogy a nagy összefüggésekre emlékeztessen minket. Nagyon óvatosan kell megközelítenünk, hiszen a val­lást nem nézhetjük kívülről: egzisztenciánkat érinti, élet-halál kérdéseivel foglalkozik, a társadalommal köt össze minket. Egy vallás szellemi tartalmá­nak kritikai szemlélete és cselekedeteinknek ugyanezen struktúra meggon­dolt elfogadására való alapozása ismét komplementáris. Az élet színjátéká­ban egyszerre vagyunk nézők és szereplők. Végül álljon itt még egy idézet, amely a komplementaritáson kívül Niels Bohr más emberekkel toleráns, más igazságokra nyitott életszemléletét is példázza: „Egy helyes kijelentésnek az ellentéte egy hamis állítás. Egy mély- értelmű igazság ellentéte viszont lehet egy másik mélyértelmű igazság is.”5 Heisenberg, Pauli, Dirac Werner Heisenberg (1901—1976), Wolfgang Pauli (1900—1958) és Paul Dirac (1902—1984) a 20. századi fiatal fizikusgeneráció talán három legfontosabb képviselője. Tizennyolc-húsz évesen, egyetemi tanulmányaik kezdetén meg­ismerték Planck, Einstein, Bohr elméleteit. Az új gondolatokra nemcsak fia­tal koruk miatt voltak nyitottak: számukra a klasszikus fizika még nem vált kialakult szemléletmóddá. Huszonnégy-huszonöt évesen alapvető szerepet játszottak a kvantummechanika megalkotásában. Heisenberg nevéhez fűző­dik a kvantummechanika első, mátrixszámításra alapuló formalizmusa és a hires határozatlansági reláció. Kezdettől fogva érdekelték az elmélet filozó­fiai vonatkozásai, részt vett a Koppenhágai értelmezés kialakításában. Élete végéig a fizika élvonalában tudott maradni: jelentős eredményeket ért el a szilárdtestfizika, a magfizika és az elemi részecske fizikája terén egyaránt. Pauli nevét az általa megfogalmazott kizárási elv tette ismertté. A termé­szet szimmetriái, az egységes térelmélet érdekelték. Dirac legismertebb mun­kája az elektron relativisztikus egyenlete, amiből az antianyag létére lehe­

Next

/
Thumbnails
Contents