Diakonia - Evangélikus Szemle, 1991
1991 / 1. szám - Vankó Péter: Fizikusok a transzcendenciáról
VANKÖ PÉTER: FIZIKUSOK A TRANSZCENDENCIÁRÓL 53 pót leié közelít-e a folyamat. Ugyanakkor fizikokémiai szempontból is vizsgálhatóak a szervezetben lejátszódó atomi folyamatok. A két megközelítés komplementer viszonyban van: kölcsönösen kizárják egymást, bár nem feltétlenül ellentmondóak. „Hiszem, hogy ha valamire megtanított bennünket az atomfizika, hát arra igen, hogy sokkal árnyaltabban kell gondolkoznunk, mint a múltban.”5 Bohr a személyes Isten fogalmát idegennek érezte magától, hasonlóan, mint Einstein. Bohrnál azonban ez nem jelentett merev elutasítást. Tisztában volt vele, hogy a vallás nyelve több rokonságot mutat a költészet, mint a tudomány nyelvével. A vallások mindig képekben, hasonlatokban, paradoxonokban fejezik ki magukat. Ez csak annyit jelent, hogy azt a realitást, amelyre vonatkoznak, nem lehet más eszközökkel megragadni. Mint ahogy az anyagi folyamatokról is csak komplementer fogalmakkal: képekkel, hasonlatokkal, paradoxonokkal lehet beszélni. A vallásoktól nem várható el, hogy objektív módon fejezzék ki tartalmukat, hiszen a fizika se tudja pontosan szétválasztani a jelenségek objektív és szubjektív mozzanatait. Különböző vallások más-más módon próbálják kifejezni tartalmukat. „. . . e sok eltérő formát komplementer megközelítéseknek kéne tekintenünk, melyek — bár kizárják egymást — csakis együttesen adhatnak számot az ember és az átfogó rend ezerarcú kapcsolatáról.”5 Bohr szerint a vallás legfontosabb feladata, hogy a nagy összefüggésekre emlékeztessen minket. Nagyon óvatosan kell megközelítenünk, hiszen a vallást nem nézhetjük kívülről: egzisztenciánkat érinti, élet-halál kérdéseivel foglalkozik, a társadalommal köt össze minket. Egy vallás szellemi tartalmának kritikai szemlélete és cselekedeteinknek ugyanezen struktúra meggondolt elfogadására való alapozása ismét komplementáris. Az élet színjátékában egyszerre vagyunk nézők és szereplők. Végül álljon itt még egy idézet, amely a komplementaritáson kívül Niels Bohr más emberekkel toleráns, más igazságokra nyitott életszemléletét is példázza: „Egy helyes kijelentésnek az ellentéte egy hamis állítás. Egy mély- értelmű igazság ellentéte viszont lehet egy másik mélyértelmű igazság is.”5 Heisenberg, Pauli, Dirac Werner Heisenberg (1901—1976), Wolfgang Pauli (1900—1958) és Paul Dirac (1902—1984) a 20. századi fiatal fizikusgeneráció talán három legfontosabb képviselője. Tizennyolc-húsz évesen, egyetemi tanulmányaik kezdetén megismerték Planck, Einstein, Bohr elméleteit. Az új gondolatokra nemcsak fiatal koruk miatt voltak nyitottak: számukra a klasszikus fizika még nem vált kialakult szemléletmóddá. Huszonnégy-huszonöt évesen alapvető szerepet játszottak a kvantummechanika megalkotásában. Heisenberg nevéhez fűződik a kvantummechanika első, mátrixszámításra alapuló formalizmusa és a hires határozatlansági reláció. Kezdettől fogva érdekelték az elmélet filozófiai vonatkozásai, részt vett a Koppenhágai értelmezés kialakításában. Élete végéig a fizika élvonalában tudott maradni: jelentős eredményeket ért el a szilárdtestfizika, a magfizika és az elemi részecske fizikája terén egyaránt. Pauli nevét az általa megfogalmazott kizárási elv tette ismertté. A természet szimmetriái, az egységes térelmélet érdekelték. Dirac legismertebb munkája az elektron relativisztikus egyenlete, amiből az antianyag létére lehe