Diakonia - Evangélikus Szemle, 1991
1991 / 1. szám - Kovács Bálint: Újrainduláskor – a múlt
KOVÁCS BÁLINT: ÚJRAINDULÁSKOR — A MÚLT 35 alapot úgy ismerték, mint „egyes programot”, míg a Jézus ifjúkoráról szóló bibliai ige alapján (Lk 2,52) felépültet pedig mint „négyes programot”: „Jézus gyarapodott bölcsességben, testének állapotában, Isten és emberek előtt való kedvességben.” Ennek felel meg a lelki, szellemi, társadalmi és testi nevelés programja. Nézzük röviden mit is jelentett ez a négyes munka az egyes területeken! Lelki munka Az 1930-as években mindenütt volt hitoktatás, és minden ifjú konfirmált. Konfirmáció alkalmával Bibliát is kaptak ajándékba, rendszerint Újszövetséget. Így ha előkerült a KIÉ összejövetelen a Biblia, az nem volt ismeretlen. Üj volt azonban a bibliakör közvetlensége, a beszélgetés és a kérdezés lehetősége és a közös imádkozás. Ez idő után biblia-iskola is indulhatott, majd ifjúsági evangélizáció. Sok helyen megtartották a Világszövetség általában novemberi imahetét. Ezek ösztönzést adtak imaórákra és imaközösségek tartására is. Bizonyos idő eltelte után maguk az ifjak tarthattak bevezetést, vagy egy-egy konferencián tehettek bizonyságot hitükről. Vagyis a KIÉ egyik fontos alapelve megvalósult: ifjakat ifjak által vezetni Jézus Krisztushoz. A nyári és téli táborokban is az egyhetes alkalmak alaphangját mindig a bibliai munka adta meg. De így volt az országos nagy konferenciákon is, mint pl. Losoncon 1939-ben, ahol Túróczy Zoltán evangéli- zált ezres hallgatóság előtt és Ravasz László tartotta a befejező igehirdetést a naini ifjú története alapján. Ezek so:k ifjú számára döntőek lettek a hitéletükben és a keresztény tapasztalataik megszerzésében. Szellemi munka Ha a vázolt lelki munka megerősödött és vele az egyesületi élet is, akkor felmerült az igény az ismeretekben való gyarapodásra. Erre olyan előadások voltak alkalmasak, amelyek a fiatalokat érdekelték. A rendszeressé váló ismeretterjesztő előadásokba maguk a fiatalok is belekapcsolódhattak azzal is, hogy ismertettek egy-egy fontos könyvet vagy újságban megjelent cikket. Minden előadáshoz kérdések kapcsolódhattak, sőt vita is alakulhatott, ha a téma olyan volt. További lépés volt azután az önképzőkör megalakulása. Ennek keretében bizonyságát adták annak, hogy a szellemi munka egyik célja, az önképzésre való indítás, elérte célját. Ennek keretében rendezhettek szavalóversenyeket és előadásokat olyan témákról, mint a jegy esség, a házasság, a munka, az erkölcs és az időszerű nemzetközi kérdések. De volt olyan hely, ahol nyelvtanfolyamot indítottak, hiszen a KIÉ nemzetközi konferenciái igényelték a nyelveket beszélő fiatalokat. Tanulmányi kirándulások, sőt külföldi utak is beletartozhattak ebbe a körbe. A KIÉ szellemi munkájától elválaszthatatlanok voltak a népfőiskolák az 1936—1948 közötti időben. A KIÉ adta a legtöbb hallgatót, és ő kapta vissza őket többhónapos tanulás után, mint új és jó vezetőket, munkatársakat. A KIÉ fogta össze a Népfőiskolái Tanácsban a keresztény jellegű népfőiskolái munkákat és fogalmazta meg a népfőiskola célját így: „A KIÉ célja a felnőtt kor határán levő ifjakat vallási, nemzeti és hivatásbeli szolgálatra nevelni.” A sárospataki és nagytarcsai népfőiskolák megindulása után valóságos népfőiskolái láz fogta el az országban mindazokat, akik a népen segíteni akartak. így 1948-ig 57 protestáns fiú- és lánynépfőiskola alakult meg az országban, és ahogyan egy tudós, Balogh István megállapította az 1973- ban megjelent munkájában („A parasztság művelődése a két világháború
