Diakonia - Evangélikus Szemle, 1991
1991 / 1. szám - Kovács Bálint: Újrainduláskor – a múlt
34 KOVÁCS BÁLINT: ÚJRAINDULÁSKOR — A MÚLT az első nemzeti konferenciát Karcagon és indítják meg a Magyar Ifjúság c. lapjukat, míg az Ébresztő a vezetők lapja lesz. 1926-ban, Megyercsy Béla Zürichben bekövetkezett halála után az a nagy változás megy végbe a mozgalom életében, hogy három ágra oszlik, feleke- zetközi, evangélikus és református ágra. Ezt a KIÉ Világszövetség is elfogadja. A nagyobb városokban felekezetközi egyesületek alakulnak, míg a falvakban az ági munkák gyökereznek meg. Ezzel a KIÉ beépül az egyes gyülekezetek életébe olyan módon, hogy elfogadják a Párizsi alapot úgy, hogy mindegyik felekezet a maga hitvallása szerint tanulmányozza a Bibliát és kifejezi az egyházhoz való hűségét. A gyakorlatban ez azután azt jelentette, hogy mindegyik egyház ifjúsági lelkészeket osztott be a KIE-hez és együtt végezték az ifjúság közötti munkát. Az evangélikus egyház előbb Abafy Gyulát, majd Erős Sándort, később Bonnyai Sándort és Wagner Aurélt állította munkába, míg a református egyház Dobos Károlyt, utána Kovács Bálintot, Tamás Ferencet, Pataky Lászlót, Nagy Gyulát, Papp Jánost és Borsos Sándort. Minden KIE-hez beosztott lelkész számára biztosították az összvonalas szabadjegyet, s ezzel lehetővé tették az egész országban való utazást. Megindultak a körzeti konferenciák, majd a nyári táborok, később meg téli táborok. Amint a munika erősödött, szükség volt külön KIE-házakra, otthonokra. Budapesten 1930-ban megvették a Horanszky u. 26. sz. házat (ma Makarenko u.), ahol tanoncotthont, legényszállást, turistaszállót és étkezdét rendeztek be. Ugyancsak itt voltak az összejöveteli helyek és a titkárok irodái is. Vidéken is mind több egyesület szerzett, vagy éppen épített külön ifjúsági otthont. Ezek közül sok ma gyülekezeti házként szolgál. Majd 1943-ban megépült a KIÉ modern székháza a Vas u. 2/c sz. alatt, ahol a protestáns tábori püspökség a nagyteremben minden vasárnap katonai istentiszteletet tartott. (Ma a Színművészeti Főiskola és az Ódry színpad van a helyén). A KIÉ ilyen kiszélesedett munkája elsősorban az iparos, kereskedő és földműves fiatalok között terjedt el. A diákok között a MEKDESZ és a Soli Deo Gloria végzett jó szolgálatokat. Ez a falusi és városi ifjúság volt ezekben az időben nagyon elesett állapotban. A KIÉ a maga sokirányú programjával, a lelki-szellemi és társadalmi neveléssel újat és vonzót jelentett mind a városokban, mind a falvakban. Az ifjúsági lelkészek mellett olyan munkatársak is voltak, akik a tagok közül kerültek ki, mint pl. Kovács Péter földművestitkár, és néhány diakónus. Ahol a munka megindulhatott, ott megváltozott sok falu és város fiatalságának az élete, és ez mind a mai napig érezhető azokban a presbiterekben és hűséges egyháztagokban, akik a jó lelki-szelle- mi-erkölcsi hatásokat a KIE-ben kapták meg. A munka eredményes voltát nagyban elősegítette az akkori püspökök és általában az egyházi vezetés erkölcsi és anyagi támogatása. Kapi Béla, akit elöljáróban idéztünk, de Raffay Sándor s Túróczy Zoltán evangélikus, és Ravasz László, Balthazár Dezső és Enyedy Andor református püspökök számos jelét adták annak, hogy az egyház jövője szempontjából nagyon döntőnek tartották ezt az ifjúsági munkát is. Ök tették lehetővé, hogy az evangélikus egyház által kiadott Belmissziói Munkaprogramban és a református Belmissziói Útmutatóban egész évre szóló programok, kidolgozott összejöveteli anyag jelenhetett meg. Evangélikus vonalon „Üj ezredévhez új ifjúság kell” címmel, míg református részen „Az ifjú és ...” címmel hat évre szóló anyagot adtak ki. Ezek olyan helyen is segítséget adtak, ahol nem volt jól képzett vezető. Mindezek ismeretében nézzük meg, mi is volt a KIÉ programja. A Párizsi
