Diakonia - Evangélikus Szemle, 1991
1991 / 1. szám - Szépfalusi Istvánnal beszélget Albert Zsuzsa
SZÉPFALUSI ISTVÁNNAL BESZÉLGET ALBERT ZSUZSA 31 KÁNYÁDI SÁNDOR Harangozó Barokk ősz, barokk város, pufók nosztalgia: szikár Kapisztrán János gömbölyded lábnyoma. Kerülgetem a dómot, mint egy kóbor török, évődnek bennem ódon, toprongyos ördögök. Mustrálgatnak a márvány puttók és angyalok, nem sejtik, hogy a káplán hírmondója vagyok, Szépfalusi Istvánnak a Kapisztrán utcába ki láttam még a harcot, s vívtam is emberül: újul a hit s a bajnok új zsoldba kényszerül. Mégis valami ősi nosztalgia miatt, s mert ez a dolga, őrzi az omladó falat. Dél van. Meghúzom sorra, hogy tegyek valamit, közömbös Európa öblös harangjait. Bécs, 1967. november badegyetemiek, svájci barátaink, Nagy Kláráék, németországi barátaink, Skandináviából Sulyok Vince, Thinsz Géza, Maros Miklós, vagyis Ausztrián keresztül egy nagy kirajzás indult meg Nyugat-Európába, sokakkal találkoztak, sokakkal beszélgettek, találkoztak Európával. [...] Amikor őket meghívták és jártak Nyugat-Európában, olyan időszak volt ez, amikor magyarországi írók közül csak nagyon kevesen járhattak. Nagyon sajátos helyzet volt az, hogy én aki a meghívókat írtam, és ezt a román írószövetségnek is el kellett juttatni, akkor Magyarországról magyar írók hozzánk nem jöhettek. Őket elsősorban a bécsi Collegium Hungaricum hívta meg, de nem a magyar irodalom különböző színű fő vonulatainak jeles képviselőit, hanem elsősorban a pártírókat. így történt aztán, hogy nemcsak romániai magyar írók fordultak meg a mi körünkben, hanem később olyanok is, akik erre külön engedélyt Magyarországon nem kértek, sőt őket ezért Magyarországon meg is rótták. Nagyon érdekes, hogy voltak olyan írók, akik Nyugat-Európában már szabadon mozoghattak, voltak olyan filmrendezők vagy filmek, amelyeket Magyarországon hol betiltottak hol nem, Nyugat-Európába kivitték, üzleteltek is velük, de Bécsben, a Bornemisza Társaságban, nem léphetett fel egy Csoóri Sándor, egy Benda Kálmán, egy Mészöly Miklós, egy Konrád György, vagy Szelényi Iván. Ők engedély nélkül vállalták a fellépést, Czine Mihálynak sem engedték meg, sőt amikor a magyar követség kultúrattaséja megtudta egyszer, és mi, talán óvatlanul, őszinte pillanatunkban, elmondtuk, hogy kiket tervezünk meghívni, akiket elmondtunk neki, gondoskodtak róla, hogy azok ne kapjanak kiutazási engedélyt, és ne fogadhassák el a mi meghívásunkat.
