Diakonia - Evangélikus Szemle, 1991
1991 / 1. szám - Fried István: Három nemzetiségű gyülekezet ünnepe
22 FRIED ISTVÁN: HÁROM NEMZETISÉGŰ GYÜLEKEZET... a szláv világban, neve jól csengett a pesti szerbek között is. A lapszerkesztő, Teodor Pavlovié egyként volt Kollárnak és Székácsnak jó ismerőse. Természetesen Székács is, Kollár is ugyanabban a házban laktak, és számos alkalommal találkoztak, s nemcsak lelkészi szolgálataik elvégzésekor (1839-ben például Prónay Sándor temetésén Kollár német, Székács magyar nyelvű beszédet mondott). Székács szerb népdalfordításaihoz számottévő mennyiségű jegyzetet, magyarázó szöveget készített, ezek egyike elismerőleg hivatkozik Kollár szlovák népdalgyűjteményére. S bár érdekeik keresztezték egymást, Kollár ugyanis a szlovákok, Székács a magyarok érdekeit képviselte, a munkatársi viszony végig korrektnek minősíthető. Az 1837-es ünnepségsorozat egyébként is a múlt idézésével kezdődött. 1787-ig Pest evangélikusainak Cinkotára kellett mennie, ha hitük szerint akarták Istent tisztelni, s a II. József által hozott türelmi rendelet 1787. november 11-étől éreztette különleges hatását, mikortól Molnár János megkezdte pesti szolgálatát. Eleinte a lelkészi lakban, 1799-től a templomépítés lendületével, 1811. június 2-ától az e napon felszentelt templomban hirdette Isten igéjét. S a hívők száma a félénk 50-ről mintegy 5000-re gyarapodott az évtizedek folyamán. 1837 novemberére háromra nőtt a lelkészek száma (1819- től kezdve volt kettő), s a hírlapi tudósítások, a német és a magyar nyelvűek egyként, számottévő társadalmi (és nem csupán egyházi) eseményként adták tudtul a történteket. A Jelenkor november 4-i számában jelenti be a magyar ajkúak kettős ünnepségét, a jubileumot és Székács József beiktatását, a november 15-i szám lapjairól értesülünk, miszerint a „szláv ajkúak nov. 5-én de. tartották (...)” jubileumi megemlékezésüket, „épületes szónok- jok Szeberiny János bányakerületi superintended úr” volt. November 11-én a magyarok, november 12-én a német ajkúak emlékeztek. „Mind a’ három felekezet külön helyeken lakomát tartott — így a Jelenkor újságírója —, mellyekre meghívatott nyelv-különbség nélkül minden elébbkelő tag ’s min- denikben az egyetértés, a’ szoros együttartás voltak a jelszavak.” A Vereinigte Ofner-Pester Zeitung 1837. november 2., nov. 9., nov. 16. napján megjelentetett számaiban számol be a szlovákok, a németek és a magyarok ünnepségéről, további neveket és részleteket hozva, tudtul adva, hogy a pozsonyi hívők is elküldték képviselőiket, valamint azt, hogy miféle kantátákat énekeltek. A szlovák ajkúak Kollár János szövegét és Füredy László zenéjét hallgathatták, ez utóbbi ugyan magyar volt, de a pesti Vakok Intézete cseh igazgatójának közreműködésével szoros kapcsolatba került Kollárral. A magyarok Feil György muzsikájában gyönyörködhettek, ő az egyházközség orgonistája és énektanára volt. A bányakerületi szuperintendens úr mellett Meitzer János rákoskeresztúri lelkész is megjelent és beszédet mondott, a német ajkúak istentiszteletén pedig Gyurkovics György pozsonyi szenátort és Carl Friedrich Wigandot, a német nyelvterületen messze ismert könyvkiadót üdvözölhették. November 12-én Franz Sámuel Stromszky szuperintendens mondott beszédet. A szónokok az egyetértést hirdették, pedig a három felekezet emlegetése jelezte: a nyelvi nacionalizmus kezd az egyházba is belopakodni, a támadó- védekező harcok nem kímélik az azonos hitűek meggyőződését sem. Inkább az egyetértés vágya, lehetősége csengett ki a beszédekből. A szelíd és jámbor szuperintendens, a szlovák anyanyelvű Jan Seberíny (nála tett papi vizsgát Székács József) később tagja lesz annak az evangélikus lelkészekből álló küldöttségnek, amely a királyhoz fordul segítségért a Zay Károly-féle uniós
