Diakonia - Evangélikus Szemle, 1991
1991 / 1. szám - Fried István: Három nemzetiségű gyülekezet ünnepe
20 FRIED ISTVÁN: HÁROM NEMZETISÉGŰ GYÜLEKEZET . . , gek a színházszervezés, majd a színházlátogatás hazafias gesztusában elmosódhattak. A magyar színházi mozgalmak kezdetén is ott leljük a magyar protestánsokat, a Rádayakat, Kármán Józsefet, illetve Podmaniczky Józsefet és Sohedius Lajost, nem is szólva Kazinczy Ferencről és a Prónayakról. Közülük a Podmaniczkyak, a Prónayak és Schedius Lajos később is számottevő szerephez jutottak a pest-budai kulturális életben. Tevékenységük köre részben az egyház keretében belül alakult ki (például az iskolaügyben, a modernebb pedagógiai elvek közvetítésében), részben az egyházzal összefüggő terület jellegénél fogva a fővárossá fejlődni készülő Pest-Buda társasági és művészeti hétköznapjainak szervezésében. Hozzá kell tennem, hogy szervezetileg Pesten egy evangélikus egyházközség működött. Egyházi és fővárosi mozgalmak szorosan függtek össze egymással: nemcsak oly látványosan, mint az evangélikus iskolai hálózat kiépülésének folyamatában, a például szolgáló Schedius-féle tantervek meggyökereztetésében, hanem az evangélikus egyházon belül is mindinkább jelentkeztek azok a kérdések, amelyek majd a fővárosi és általában a nemzeti-nemzetiesedést sürgető mozgalmakat egymás ellen fordították. Nyilvánvaló, hogy Pest-Budán az evangélikusok többsége a nem magyarok közül került ki. A szlovákok számottevő utánpótlást kaptak az ország északi megyéiből: sokan jöttek Pestre, mivel itt működött az egyetem, itt biztosított elhelyezkedést például a Helytartótanács, amelynek szakképzett tisztviselőkre volt szüksége, és általában itt jutott kulturális lehetőséghez az az igényesebb értelmiségi réteg, amely érdekei érvényesítésére megtalálhatta a vele hasonló gondolkodású társakat. A szlovákok a Pesthez közeli falvakból is számíthattak bevándorlókra (e falvak egyike-másika éppen Podmaniczky- vagy Prónay-bir- tok volt). Amikor 1819-ben Kollár szolgálatba lépett, szlovákok és németek (s a kevés magyar ajkú) között még nem csapott magasra ama ellentét, később ellenségeskedés lángja, amely az önálló szlovák egyházközség kialakításán fáradozó Kollár szervező munkája nyomán már az 1820-as évektől kezdve sok gondot okozott a hívőknek és a vezetőknek. Kollár körül hamar szerveződött meg egy számban nem, de hatókörben jelentős értelmiségi csoport, amely ugyan különféle világnézetű emberekből állt, de amely Pesten akarta megvalósítani a szlovákok kulturális központját. Megszületett körükben a terv, hogy a pesti egyetemre szláv katedrát kérvényezzenek, a Helytartótanácsban karrierjét építő Martin Hamulják vállalta, hogy létrehozza A szlovák nyelv és irodalom barátainak körét, kiadói tevékenységbe kezd, és ennek keretén belül publikálták a Zora (Hajnal) című almanachot (végül négy kötet jelent meg az 1830-as években), illetve a szlovák iskolaügyet, valamint a többi szláv nép újságíróival, tudósítóival ápolandó kapcsolatot szüntelenül napirenden tartják. A szláv nyelvű istentiszteletek, temetések, ünnepségek ügye nem egyszer vihart kavart, Kollár olykor még arra is gondolt, hogy a német ajkúak túlsúlya ellenében a magyar ajkúakkal szövetkezik. A pesti evangélikus egyházban Kollár körül botrányos jelenetekre is sor került, Kollár lemondással fenyegetőzött, de mindig maradt, még akkor is, amikor talán számára kedvezőbb helyre hívták. Tudta, hogy Pest-Buda visz- szavonhatatlanul központtá fejlődik, innen mégis jobban figyelheti Magyar- ország és a környező országok szláv vonatkozású történéseit, mint egy északmagyarországi kisvárosból. Más kérdés, hogy a Kollárral szövetkező, a pesti egyházban szerepet játszó, szlovák származású hívek közül jó néhányan legalább olyan fontos szerepet játszottak a főváros társadalmi életében, mint
