Diakonia - Evangélikus Szemle, 1991
1991 / 1. szám - Fabiny Tibor: Zsinat előtt
FaBINY TIBOR: ZSINAT ELŐTT 17 anyagi, erkölcsi és jogbizonytalanság keletkezett. Ennek megnyugtató rendezése elsőrendű feladata lesz a zsinatnak —, de egyben az egész magyar társadalomnak is. Figyelembe véve, hogy az egyházat nem individuumok, hanem gyülekezetek alkotják (Mt 18,20), azon belül pedig az evangélikus egyházhoz való tartozás tudata a döntő, elképzelhető volna egy ilyen megfogalmazású javaslat elfogadása: „A Magyarországi Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház a Magyarországon működő evangélikus gyülekezetek közössége, amelyhez minden olyan megkeresztelt lakos tartozik, aki evangélikusnak vallja magát, illetve az ilyen szülő megkeresztelt gyermeke.” Az elmúlt évtizedek szomorú tapasztalata, hogy az 1966-os Egyházi Törvényeket sok esetben hatalmi célok érdekében igyekeztek alkalmazni. Nem tartható fenn többé az az állapot, amely nem biztosította az egyházi igazságszolgáltatás függetlenségét az egyházi és világi felsőbbségtől. Ezért elsőrendű feladat lesz a törvényhozó, végrehajtó és a bírói funkciók szétválasztása. Sok jogos és jogtalan kritika éri napjainkban az egyházi hierarchiát. A zsinat által alkotandó törvényben kifejezésre kell juttatni, hogy az esperesi, főtitkári, professzori vagy püspöki tiszt nem egyéb, mint az ugyanegy lelkészi szolgálatnak az elágaztatása. Hangsúlyozni kell azt is, amit idősb Pröhle Károly így fogalmazott meg A hit világa című dogmatikájában (Győr, 1948. 291.): „Az egyházi hivatal, mint a kegyelmi eszközökkel való szolgálat hivatala az egyházban és a saját keretén belül sem ad helyet hierarchikus fokozatoknak”. Ezért a lelkészi szolgálat témakörében világosan meg kell fogalmazni, hogy az egyház különböző fokú és jellegű lelkészi tisztségei az egységes lelkészi szolgálat elágazásai. Ugyanakkor az új követelményeknek és lehetőségeknek megfelelően szükséges törvényt alkotni a nem lelkészek egyházi szolgálata ügyében is. Biztosítanunk kell a laikus gyülekezeti munkások törvényes szolgálatba állításának a lehetőségeit. Ebbe a kategóriába tartoznak a levelező teológiai tanfolyamot végzettek, a közülük kikerülő „gyülekezeti munkatársak”, a hitoktatók, a gyermekbibliafkör-vezetők, az ifjúsági munkásak, a kántorok, a diakónusok és a diakonisszák is. Fontos, hogy Az egyház szeretetszolgálatáról szóló eddigi IV. törvény alapelvei között külön paragrafusban szerepeljen az intézményes szeretetmunka fogalma és nyerjen említést a diakónusok vagy diakonisszák képzése is. A Diakóniai Tanácsban a most létesülő anyaházak képviseletét és általában minden munkakörben megfelelő szakemberek beállítását is biztosítani kell. Kiemelt fontosságúnak ígérkezik a püspöki és felügyelői tisztségek újrafogalmazása és körülhatárolása. Egyházunk törvényalkotásának meg kell teremtenie azokat a biztosítékokat, amelyek gátat vethetnek a tisztek elhatalmasodásának. Általános a nézet bizonyos időbeli korlát elrendelésének szükségéről —, talán úgy, hogy e tisztségeket is hat (vagy egyes megfontolások alapján nyolc) évre válasszák. Az országos elnökség számában és sorrendjében is meg kell állapodni a zsinaton. Végül, de nem utolsósorban: már az előkészületek során is egyre gyakoribb hangot kapott az az igény, hogy a zsinaton a területi rendezés reformja is bekövetkezzék. Az érdekcsoportok részéről e téren csapnak össze legszenvedélyesebben a nyílt vagy burkolt igények. E sorokkal most igyekezzünk pártállástól függetlenül, obejtíven szembenézni a tényekkel. A hazai evangélikus egyház mintegy kétszáz éven át négy egyházkerüle
