Diakonia - Evangélikus Szemle, 1991
1991 / 1. szám - Fabiny Tibor: Zsinat előtt
FABINY TIBOR Zsinat előtt A történelem viharaiban megtépázott Kárpát-medencében ritkán adatott meg evangélikus egyházunknak a törvényalkotó zsinattartás lehetősége. A lutheri reformációt követő első konventek „synodus” nevet is viseltek ugyan, de azok fő tárgya az Ágostai Hitvallás szellemének, a tiszta evangéliumi tanítás tételes megfogalmazásának a gondja volt. Erdőd, Eperjes vagy Medgyes partikuláris zsinati gyűlései után Thurzó György és Szaniszló nádorok védnöksége alatt a XVII. század elején Zsolna, Szepesváralja és Sempte városai adtak helyet az első alkotmányozó szinódusainknak. Ezeket csaknem száz év után követte a Rákóczi-kor „forradalmi zsinata” Rózsahegyen, ám a császári önkény utóbb ennek végzéseit megsemmisítette. Országos jellegű, a Magyar Királyság egészének evangélikusságát egységesen megszervezni szándékozó zsinatra 200 évvel ezelőtt, 1791-ben került sor a pesti Vármegyeházán. Sok vita közben született kánonai azonban a századforduló feszült politikai légkörében végül nem nyertek szentesítést. Őseink ezt a tényt úgy kívánták ellensúlyozni, hogy a kánonokat „Utasítások” címén — belkormányzati szabadságukkal élve —, kötelező közgyűlési határozatokká változtatták át. Székács József püspök is így kormányzott a Bányai Egyházkerületben, a kerületi közgyűlések által szentesített és 1871- ben kihirdetett, ma is megszívlelhető „Bányakerületi Utasítások” című kánonaival. így került sor hosszú előkészítés után 1891-ben a budapesti Deák téri iskola dísztermében arra az első alkotmányozó zsinatra, amely 1894-ben királyi szentesítést is nyert, és amely ilyen minőségben a Kárpát-medence evan- gélikusságának első, és egyben utolsó szinódusa is lett. Csonka hazánkban azután két világégés között az 1934/37-es zsinat alkotott volna — alapos jogászi és teológiai szakértelemmel — maradandó törvényeket, ám alig egy évtized után ezeket is elsodorta a történelem újabb vihara. * * * A mögöttünk lévő négy évtized diktatórikus egyházpolitikájának légkörében ránk kényszerített zsinatok (1948, 1952/53 és 1966) nem rendelkeznek legitimitással mai, a parlamenti demokrácia által biztosított szabad egyházi helyzetünkben. Ezért vált szükségessé új törvényalkotó zsinat összehívása. Ezt még a politikai erjedés korszakának végén Nagy Gyula püspök-elnök he
