Diakonia - Evangélikus Szemle, 1991

1991 / 1. szám - Keresztury Dezső: Elköszönőben, Mag (versek)

KERESZTURY DEZSŐ

Elköszönőben Mag

Elköszönök, jó emlékek megőrzik arcomat: a múlásból kiléphet egy-egy dermedt pillanat, melyek hosszú, sűrű élet föl villanásai csak.

Ne vegyétek rossz néven, ki sírva fakadok: topogok béna-sötétben, sáppadnak a csillagok, emlékké foszlik az Éden, az angyal elhagyott.

De jött helyette másik, száz szorgos keze nőtt ápolja mi egyre vásik, a morzsálódó erőt, elkísér mindhalálig, ha élek: szíve előtt.

Vele bénán is könnyebb itt, lelkem vele van teli, kora reggeltől napestig életem ő élteti;

ha szemem könnyek fürösztik: a hála könnyei.

A magban benn a csíra, csírában a gyökér, az ág: a génekben meg van írva, hogyan nő fű, fa, virág.

De mi írja elő az évszak, földkorszak törvényét? Mi vagy ki: hitünk is épp csak óhajtva sejtheti.

Ki, mi szabja meg, mikor jön el értem a kaszás? mi követ itt a földön: új szó vagy hallgatás?

1990.