Diakonia - Evangélikus Szemle, 1991
1991 / 1. szám - Takácsné Kovácsházi Zelma: Igen, a Biblia! de hogyan (ésrtsük)?
T. KOVÁCSHÁZI ZELMA: IGEN, A BIBLIA! DE HOGYAN? 13 mában, szóban és írásban hozzáférhetőek lennének mindenki számára. Ha legalább manapság úgy tanítanánk s nevelnénk a gyermekeket és a fiatalokat, hogy nem titkolnánk el előlük: szüntelenül küszködve keresi az ember az isteni és a krisztusi igazságot, s nincs az sehol sem „csupán felmelegítést igényelve tálalásra készen” adva. S ha nem titkolnánk, hogy ettől a kereséstől és küzdelemtől ők sem lesznek megkímélve. A Biblia nem a keresztény hit menetrendje, amelyben szilárdan lerögzített sínpárhoz kötve van megadva az üdvösség útvonala. Tengeri térképhez lehet inkább hasonlítani a Bibliát, amelyen jelölve vannak a menetirányok, de széles és tágas területen, hogy maradjon szabad hely az apálynak s széljárásnak megfelelő egyéni navigáláshoz. Mégis talán leginkább hajónaplóként kellene kézbe venni a Bibliát, mint amibe a korábbi hajósok feljegyezték helyzetüket, megfigyeléseiket, élményeiket és tapasztalataikat, nem azért, hogy azokat mások szó szerint utánuk csinálják és ismételjék, hanem azért, mert mindenkinek jó és hasznos olvasni azt, különösképpen is azoknak, akik Isten nyomát keresik, hogy találkozzanak vele. Taizéi imádságok Isten, Istenünk, Te mindig itt vagy köztünk, a Te akaratod nem az ínség és a nyomorúság, hanem a könnyű szívű öröm. Te együtt szenvedsz mindenkivel, aki csak szenved a földön. Magadra vállalod azokat a terheket, amelyeket átengedünk neked. Te sietsz mindenütt elénk, Te fogadsz minden testvéri ajtónyitásban. Aki elfogadja meghívásodat, annak belső tekintete előtt fölsejlik — saját kuszaságainak túlpartján — a megdicsőült, föltámadt Krisztus valósága. Föltámadt Urunk! Te alázatosan mellénkszegődsz anélkül, hogy ránk erőltetnéd magadat. Velünk vagy, fölajánlod bizalmadat és nem hagysz el senkit soha, akkor sem, amikor legbensőnkben fölüvölt a magány.
