Diakonia - Evangélikus Szemle, 1991
1991 / 1. szám - Takácsné Kovácsházi Zelma: Igen, a Biblia! de hogyan (ésrtsük)?
T. KOVÁCSHÁZI ZELMA: IGEN, A BIBLIA! DE HOGYAN? 9 csolalban. Az első megközelítési módnak a kategorikus IGEN-jével és a második közelítési módnak a kategorikus NEM-jével szemben a harmadik közelítési módnál elhangzanak IGEN-ek és NEM-ek is, s mindkettőnek indoklása is. Az első és második utat járók vitatkoznak és hadakoznak egymással a leglátványosabban, és alighanem ebbe a két csoportba tartozik azoknak az embereknek a nagy többsége, akik nem közömbösek a Biblia irányában, de a harmadik közelítési módról, a létezéséről és a mibenlétéről valószínűleg nem is tudnak vagy nagyon is hiányos információik vannak. így tehát az első csoport, a Bibliát kritikátlanul igaznak, tévedésmentesnek és isteninek elfogadók csoportja ennek a hitnek igyekszik megnyerni mindenkit. Arról tanúskodnak, hogy békességnek és bizonyosságnak a forrását és fundamentumát nyeri el és találja meg az, aki a Bibliára, mint mindenestől neki szóló isteni üzenetre ráhagyatkozik. S mi másra vágyna jobban ma az ember a bizonytalanság és békétlenség világában, mint ilyen békességre és bizonyosságra?! A második csoport tagjai, a kritikusabb elutasítók felvilágosítani, kijózanítani, kiábrándítani próbálnak a Bibliával kapcsolatos naivnak és gyermekesnek tartott hiszékenységből. Rámutatnak arra, hogy vannak a Bibliában olyan állítások, amelyek tudományos szempontból tévesek, és vannak a Bibliában szembetűnő ellentmondások a legsajátosabb bibliai témák terén: a vallás, a hit, az erkölcs kérdéseiben. E csoport tagjai méltatlannak tartják a tudomány és technika korának nagykorúvá vált emberéhez, hogy olyan fundamentumra állítsa életét s olyan normákhoz igazítsa gondolkodását és cselekvését, mint a Biblia. A harmadik csoport álláspontja — a bátran, őszintén vizsgálódók, az igen-t is és nem-et is mondók csoportjának álláspontja —, ha egyáltalában találkoznak vele, akkor a kritikátlan biblicisták számára túlságosan vagy teljesen hitetlennek látszik, a kritikus Biblia-elvetők számára túlságosan vagy teljes egészében hívőnek s vallási csökevénynek tűnik. Így mindkettő számára elfogadhatatlan és elutasítandó. Ráadásul még az elfogulatlan és előítélet nélküli érdeklődő számára is járhatatlan útnak bizonyul a bátran és őszintén való vizsgálódásnak az útja, mert szakismeretek, szaktudás, olyan alapvető tájékozottság kellene hozzá, amivel nem rendelkeznek, és aminek hiányában nem képesek a különbségtételre egyrészt a Bibliában lévő olyan igazság között, amely az emberre feltétel nélkül vonatkozik, ami minden DE és HA és minden kiskapukeresés nélkül elfogadandó és abszolútnak tartandó, másrészt a Bibliában lévő többi közlés között. Azt sem szabad közben figyelmen kívül hagynunk, hogy az egyes irányzatok álláspontja nem önmagukban, a többitől izoláltan, mintegy légüres térben és búra alatt formálódik és nyer megfogalmazást, hanem az egymással való vitában, és ezzel az is együtt jár, hogy az egyiknek a túlzása és szélsőséges volta a másikat az ellenkező túlzás és szélsőség felé taszítja szándéka nélkül és akarata ellenére. Minél racionálisabbak az érvek az egyik oldalon, annál rajongóbb a lelkesedés a másikon. Minél kizárólagosabb a rubikon meghúzása hívők és hitetlenek között a Bibliához való viszony alapján, minél élesebb a különbségtétel a korszerű műveltség s világlátás és az elavult dolgokhoz ragaszkodó gondolkodás között. Az első és a második vélemény képviselői, azaz a Bibliát mindenestől mérvadónak elfogadók és a mindenestől elvetők egy idő után abbahagyják
