Diakonia - Evangélikus Szemle, 1990
1990 / 1. szám - Kulturális figyelő
84 KULTURÁLIS FIGYELŐ Ferenczi Ilona 609 tételre osztotta a graduál anyagát. 413 kottával szerepel, de ennél több is énekelhető (pl. a prózai zsoltárok, melyeknek tónusát az előtte álló antiphona differenciái határozzák meg). Az énekelhetőséghez gyakran elegendő feltétel volt a nőtajelzés. Zenei szempontból a graduál egyszólamú gregoriánból, egyszólamú cantiókból, valamint többszólamú tételekből, kórusokból áll. A többszólamú tételek három stílusrétegbe tartoznak: francia Goudimel-féle metrikus zsoltárok Szenei Molnár szövegével, a 16-17. századi német kancionál-tételek és a helyi szerzemények. A fentieken kívül a szerkesztő, mint Bornemisza Péter a Foliopostillában, nagyszámú gyülekezeti éneket ajánlott az egyes ünnepekhez, köztük olyanokat is, melyek nem találhatóak az EG-ben. Külön figyelmet szentelt Ferenczi Ilona a graduál szövegei s a kották helyesírásának, lejegyzési módjának. Részletesen elemezte a gre- gorián-cantio-többszólamú tételek notációjának forrásait, a kulcsok, kiegészítő jelek használatát. A graduál 413 kottás tételből Ferenczi Ilona több mint 200 tételt kijavított: „az egyszólamú tételeknek mintegy a felét, a többszólamú daraboknak nyolcvan százalékát hibásan jegyezték le” (I, 32). Az EG egyházi év szerinti liturgikus énekei főleg a katolikus zsolozsma anyagából örökölt 2 mellékistentiszteletet őrzik: a prímát és a vesperát. (Ezenkívül completorium és matutinum is van benne.) A főistentisztelet anyagából csak néhány változó tétel szerepel. Eperjesen ma is megtalálható Huszár Gál 1574-es graduál-énekeskönyve, amelyben a reggeli és délutáni istentiszteleteken kívül mind a főistentiszteleti, mind az úrvacsorái liturgia megtalálható. Ferenczi Ilona szellemes feltevése szerint az EG szerkesztőjének e gyűjtemény is a rendelkezésére állhatott, ezért nem tartotta szükségesnek bizonyos részek lemásolását. Míg Huszár Gál az ünnepek mellett a liturgia időpontjait (prima, vespera stb.) is megadja, addig az EG-ben csak az ünnepek találhatóak meg, a tételek liturgiái idejét nem tüntette fel a szerkesztő. Talán hasznos lett volna számunkra, ha az egyes ünnepek mellé Ferenczi Ilona felsorolta volna, hogy a mellékistentisztelet mely fajtája található meg az adott ünnepen belül. Az EG-ben a következő műfajok találhatóak: antiphona, prózai és verses psalmus, hymnus, versiculus, responsorium, canticum, benedicamus, invitatorium, introitus, sequentia, symbolum, cantio, passió, lamentatio, oratio, litania, Te Deum (vö. 1,19). A graduálokat többféle szempont szerint lehet csoportosítani. A tanulmány szerzője 2 csoportot különít el: graduálok, melyek liturgiát adnak, s ezáltal jobban szolgálják az egyházi gyakorlatot (pl. Huszár Gál gyűjteményei, az EG); graduálok, melyek műfaji sorozatokat közölnek (pl. Batthyány-graduál, öreg graduál, EG). Az EG-ben a két szerkesztési mód együtt is megtalálható. Valamennyi műfaj szöveg- és kottaelőfordulásait számba kell venni, forrásait fel kell tárni ahhoz, hogy 16-17. századi graduál- jaink összehasonlító elemzését elkezdhessük. Bárdos Kornál és Csomasz Tóth Kálmán közreadták graduáljaink hymnusait, Ferenczi Ilona egy antiphona-repertorium elkészítésén is fáradozik. Az EG 271 antiphonájából mintegy 150 tétel csak ebben a graduálban van meg - a betűrendes mutatóban valamennyinek a forrását megtaláljuk. A kézirat forrásainak feltárása az egyik legnehezebb feladat. Hiába maradt fenn a korból az eperjesi egyház könyveinek a jegyzéke, ezek tartalma, a Huszár Gál-féle graduál-énekes- könyv kivételével, ismeretlen. Nehezíti a rekonstrukciót, hogy az énekek szóban is terjedtek, a kéziratok nagyrésze pedig elveszett. Ferenczi Ilona az egyes műfajokra lebontva közli a lehetséges zenei- és szövegforrásokat (1,24-31). így pl. kiderül, hogy a középkori dallamokra írt antiphonák szövegei elsősorban nem is a Károlyi-, hanem a katolikus Káldi-féle bibliafordításon alapulnak. A dallamok összehasonlítását technikailag megkönnyítette volna, ha a betűrendes mutató tartalmazza a Régi Magyar Dallamok Tára megfelelő számait is. A laikus számára nem egészen világos továbbá az 576-os tételének javítása, ha figyelembe vesszük a Huszár Gál 1560/61-es énekeskönyvében található dallammal megmutatkozó nyilvánvaló rokonságot. Talán hasznos lett volna a jegyzetben az ilyen kottavariánsokat kritikailag elemezni, de a terjedelmi korlátok miatt erre valószínűleg nem volt mód. A forrás-kutatás eredménye: az EG szerkesztője és felügyelő lelkésze az eperjesi eklézsia számára az egyik legigényesebb tartalmú graduálunkat állította össze, az európai egyházi zene és irodalom számtalan rétegét felhasználta. Sajnálhatjuk, hogy az EG nem gyakorolt nagyobb hatást egyházi zenei életünkre. Ennek egyik oka, azt hiszem az lehetett, hogy a graduálok helyét a 17. század 2. felében többnyire átveszik azok a protestáns énekeskönyvek, me-
