Diakonia - Evangélikus Szemle, 1990
1990 / 1. szám - Kulturális figyelő
KULTURÁLIS FIGYELŐ 85 lyek külön hymnus-részt tartalmaznak. A másik ok az eperjesi evangélikus egyház szomorú sorsa a vésztörvényszék korában. *** Az EG jelen kiadása az evangélikus múlt feltárását segíti elő. A kották kritikai átirata élővé teszi ezt a rég elfeledett anyagot: kórusaink énekelhetik belőle mind a gregorián, mind az egy- szólamú cantio- és többszólamú- tételeket. Ferenczi Ilona elméleti munkássága mellett ezt a gyakorlati feladatot is vállalja: a Huszár Gál nevét viselő kórust vezeti. H. Hubert Gabriella Platón: Az állam. Fordította és a jegyzeteket írta Jánosy István Budapest 1988. Gondolat Kiadó „Bölcsészkoromban - kezdi Platón ma cfmd esszéjét 1980-ban Jánosy István - négy évig Aisz- khülosszal, Pindarosszal és a náluk kb. 100 évvel később élt Platónnál foglalkoztam igen alaposan. Nagyrészt ennek a stúdiumnak köszönhető, hogy utóbb lefordítottam Aiszkhülosz öt tragédiáját, Pindarosz hét győzelmi ódáját és Platón A lakomá-ját ésÁUam-át.” Megmondja Jánosy azt is, hogy miért pont ők hárman vonzották: Aiszkhülosz, Pindarosz, Platón az emberiség történelmének egyik nagy fordulópontjáról tudósítanak, kivételes hitelességgel; arról a csodálatos évszázadról, „amelyet a nagypolitikában Themisztoklész és Periklész neve fémjelez”, és amelynek „az üzenetét mindig újra és újra kell fogalmaznia az emberiségnek”, kivált amikor újból efféle „inflexiós pont”-hoz érkezett, ahol „fejlődése gyökeresen irányt változtat: egész további léte, emelkedése attól függ, hogy ez az irányváltoztatás sikeresen ment-e végbe.” Jánosy (kétségbe józanul aligha vonható) diagnózisa szerint ilyen inflexiós ponthoz érkezett az emberiség ma is. Platón-fordításának ez az „inflexiós pontosság” a háttere. Ezt a „pontosságot” természetesen egy másik alapozza meg: a filológiai. Jánosy fordításait mindig is jellemezte a filológusi lelkiismeretesség és precíziós munka; amikor 1959-ben elvállalta a Mahábhárata néhány részletének átültetését magyarra, megtanult szanszkritul, pedig kitűnő nyersfordításból dolgozhatott volna. Már tűrhető szanszkrit tudás birtokában kezdett később a Rámájána fordításába, és az eposz értelmezéséhez - ami nélkül a szövegszerű megértés se lehetséges - valóságos indológussá képezte magát. Milton-fordításához beásta magát az angol forradalom zilált történetébe és egy fenségébe zárkózott lélek könyvtárnyi irodalommal övezett-ködösített pszichológiájába. Az állam fordításához közölt jegyzeteiből pedig egyik-másik valóságos tudományos értekezés, miniatűr disszertáció. Ahogyan például a Nyolcadik könyv híresen homályos matematikáját kifejti, a szöveg kötelező magyarázatán túl egy egész új és vonzó értelmezés lehetőségét kínálva. Vagy ahogyan - hihetetlenül tömören és mégis tökéletesen érthetően - összegezi a platóni ismeretelmélet egész (ez tán a legjobb szó rá) „koreográfiáját”. Mindez a mikrofilológiai pontosság remeke, és nélkülözhetetlen ahhoz, hogy fölépítsen reá egy másikat: a poétáit. Azt azonban, hogy a poétái pontosság micsoda és miből táplálkozik, nagyon bajos lenne megmondani, bár a jelenléte vagy a hiánya mindig mindenütt könnyen észrevehető. Jánosy maga Berzsenyi platóni inspirációit és párhuzamait feltáró esszéjében ennek a poétái pontosságnak a gyökerét - Berzsenyinél csakúgy mint Platónnál - a világ, a lélek és a szó összehang- zó zenéjében találta meg; azt pedig, hogy a fordításban miként érvényesülhet ez a harmónia, nyomban tetten érhetjük mondjuk a Sárga tengeralattjáró Jáno6y-féle fordításán: „Lenn élünk mi a Sárga torpedón, Sárga torpedón, Sárga torpedón...” Valahogy így érzett rá Jánosy Az állam fordításában is a szöveg zenéjére, a kor mindennapjaiból táplálkozó és arra reagáló belső harmóniájára.
