Diakonia - Evangélikus Szemle, 1990
1990 / 1. szám - Veöreös Imre: Az Újszövetség színgazdagsága. Márk és Máté evangéliuma
74 VEÖREÖS IMRE: AZ ÚJSZÖVETSÉG SZÍNGAZDAGSÁGA ben az Emberfia megjelölést használja. Ez éppen nem áll szemben az ő istenfiúi mivoltával (3,17; 14,33), hanem ószövetségi háttérrel Krisztus isteni hatalmát és eljövendő dicsőségét jelzi (Dán 7,13-14. - Mt 10,23; 16,28; 19,28. Lásd Diakonia 1988/2.70). Máté számára „Krisztus” az Ószövetségben megígért Messiás, aki indul meghalni a keresztre (16,16. Vö. 16,21). Az evangéliumokban egyedül Máténál tűnik fel a gyülekezet, az egyház szó. Péter vallástételére - „Te vagy a Krisztus” - válaszol Jézus: „Te Péter vagy, és erre a kősziklára építem az én egyházamat” (16,18). Ez a hagyomány zsidókeresztény fogalmazásra mutat a korai gyülekezetből (E. Lohse), mely Péternek mmt a feltámadott Jézus első tanújának szerepét emeli ki (lKor 15,5). Ezt az igét a gyülekezet helyezte a földi Jézus ajkára - mondja egy másik jelentős kutató is (G. Bornkamm). Történeti szerep jutott Péternek: ő volt egy darabig a jeruzsálcmi gyülekezet vezetője; majd Jakab, az Úr testvére kerül előtérbe (Lásd Gál 2,9-ben a sorrendet!). Péterről az utolsó történeti adat arról szól, hogy zsidókeresztény missziót végez és feleségével együtt utazik (lKor 9,5). A gyülekezet, az egyház szót Jézus még nem használta. Az „oldás” és „kötés” hatalmát Péter és a gyülekezet egyaránt kapja (16,19; 18,18). Az előző hely Jézus parancsainak helyes értelmezésére, az utóbbi a gyülekezeti fegyelem gyakorlására vonatkozik, melyet megelőz a személyes, majd a tanúk jelenlétében történő intés (18,15-17). Máté gyülekezete számára Péter apostol tekintélye maradandó volt, amely annak idején Jézus törvénymagyarázatát hitelesítette és a jeruzsálemi ősgyülekezet életét formálta. Utódja azonban már nem egy személy Máté területén, hanem az egész gyülekezet, mely a hagyományra vonatkozóan minden új kérdésben meghatározza, mi az érvényes (E. Schweizer). Máté evangéliumának ez a két helye arról tanúskodik, hogy az ő idejében már kialakulóban volt egy bizonyos gyülekezeti rend. A gyülekezet, az egyház szó helyett azonban Máténál a leggyakoribb szó mind a földi Jézus követőinek, mind a húsvét utáni gyülekezetnek megjelölésére: „tanítványok”. Mielőtt elbúcsúznánk Mátétól, vessünk egy pillantást még evangéliumának kezdetére és végére. Máté evangéliuma Jézus családfájában - amely egyébként is eltér a Lukács által közölt nemzetségi táblázattól - négy asszonyt is említ, ami teljesen szokatlan, mert asszonyokat nemzetségtáblában nem szoktak felsorolni. Máté ezen a családfán Isten útját szemlélteti Ábrahámtól Krisztusig. Az asszonyok között két parázna nő szerepel, továbbá a pogány Rut és Uriás felesége, akivel Dávid házasságtörést követett el. Ezekkel a nevekkel az evangélista kiemeli, hogy Isten hű marad ígéretéhez emberi vétkeken át, pogány eszközökön keresztül is. Emlékszem, amikor 1935-ben megjelent Karner Károly Máté evangéliuma c. kommentárja, elámúltunk, mit hozhat elő az újszövetségi kutatás az unalmas nemzetségtáblázatból is, amely fölött el szokott siklani a bibliaolvasó szeme: ,Ábrahám nemzé Izsákot, Izsák nemzé Jákobot...” (1,1-17) Az evangélium végén is tartogat Máté külön mondanivalót (28,16-20). Nem beszél mennybemenetelről, ahogyan Márk és János sem, csak Lukács. A feltámadott és meg- dicsőült Krisztus a mennyben. Istennél van. Onnan jelenik meg hirtelen tanítványainak. Jézus feltámadásával megkezdődött mindeneket átfogó uralma, mely a végső teljességbe torkollik a jelen világkorszak végén: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön”. Krisztus ldlép a rajzolt húsvéti keretből, megmaradt tizenegy tanítványának köréből, s küldő szava vüághatalma alapján későbbi nemzedékek tanítványaihoz is szól: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet”. Mit számít, hogy az előtte imádattal leborulók között mindenkor vannak kételkedők, hiszen élő hit nincs belső küzdelem nélkül (28,17)! Jézus földi vándorlása során tanít
