Diakonia - Evangélikus Szemle, 1990
1990 / 2. szám - Kulturális figyelő
KULTURÁLIS FIGYELŐ 83 minthogy az erkölcs abból az irracionális talajból táplálkozik, hogy Valaki vagy valakik számára fontos ill. nélkülözhetetlen, pótolhatatlan vagyok, azaz szeretnek, ezért az is fontos, miként cselekszem. Másrészt transzcendens gyökerű is az erkölcs, amennyiben miértje a teremtés okában rejlik, az pedig maga a Teremtő jőtetszése. De abban a pillanatban nem működik ez az erkölcs hitelesen és ténylegesen, ha a cselekvő maga nem szavaz másoknak és persze önmagának is bizalmat, azaz nem tud szeretni. Csakhogy, ha komolyan végigkövetem ezt a gondolatsort, bizonyára infantilizmusra kellene kárhoztatnom magam, lélekgyógyász óvóbácsik és pótmamák, pótistenségek fizetővendégeként araszolgatva az áhított felnőttség felé. Ez pedig éppen az a tévút, ahonnan a szerző eltéríteni igyekszik. Ezen a ponton a recenzáló elárulta magát. Mert hogy az erkölcs önkényesen kiragadott láncszem arról a fűzérről, amely az írói reflexiók sorából az olvasónak kitűnhet. Egy kavics az ösvényen. Azon az ösvényen, amelyik önmagába visszatér. Akkor is, ha egy távoli és ősi kultúra bölcsességét jelöli, és méginkább ha megértjük az írói szándékot. „Mert a lényeg csak ennyi: Mindegy, hogyan gondolkodunk magunkról és a világról. Csak gondolkozzunk róla! A látszólag annyira különböző utak végül is összeérnek.” S mire a könyv végére érünk, abban is biztosak lehetünk, hogy kelet felé indulva is nyugatra kell megérkeznünk. S az is egy lehetséges változat, ha ancillaként ez alkalommal a pszichológiát fogadjuk fel. (Szépirodalmi Kiadó 1990.) Muntag Ildikó Karl Rahner: Az élet imádságai Budapest 1988. Szent István Társulat Korunk legmélyebb katolikus teológusának egy életen át elmondott imádságait tartalmazza ez a könyv. 1984-ben jelent meg és a szerző - hirtelen bekövetkezett halála előtt - még kézbe vehette. Aki hozzájut folyóiratunk egyik régebbi számához, annak jó szívvel ajánlom: olvassa el Nyíri Tamás Karl Rahner c. kitűnő cikkét (Diakonia 1985/2.) Ez az imakönyv nehéz olvasmány. Nem arra való, hogy a közölt imádságokat bárki is személyes imádságként felhasználja. Inkább ablak, amelyen át bepillanthatunk egy nagy keresztény egyéniség, teológus és filozófus csendes kamrájába. Megragadó, ahogyan megszólítja a nagy Titkot, Istent, s amilyen alázatos hittel próbál közeledni a Szentháromság rejtélyéhez. Rahner imádság közben többször idéz a Bibliából. Ezek az idézetek mindig találóak, pontosak és jól beilleszkednek abba a gondolatmenetbe, amelyet fénycsóvaként megvilágítanak. Olyan hívő ember imádságai ezek, aki benne élt a Szentírásban, s nemcsak ismerte Isten igéjét, de az életének világító szövétneke is volt. Az élet imádságainak részletes ismertetésére nem vállalkozhatom. Amit tehetek, hogy néhány kiragadott idézettel próbálom ráirányítani a figyelmet. A végtelen, titokzatos Istenhez így könyörög: „Emberi szót kell szavaddá tenned, hogy szólhass hozzám. Mert az ilyen szót meg tudom érteni. Ne mondd el nekem mindazt, hogy ki vagy végtelenségedben, hanem csak azt mondd el, hogy szeretsz, csak azt mondd, hogy jó vagy hozzám. De ezt... az én nyelvemen mondd el, hogy ne kelljen félnem attól, hogy szereteted szava mást is tartalmaz, mint jóságodat és szelíd irgalmadat.” (40-41.) „Te végtelen vagy, te vagy az én Uram, Jézus Krisztus Istene, ó emberi szóval szólt hozzánk. A szeretet szava többé nem jelenthet olyasmit, amitől félnem kellene.” (4L) A hívő teológus Isten irgalmas kinyilatkoztatásának teljességét Jézus Krisztusban találja meg. Majd egy lépéssel tovább megy. „De van még egy kérésem: tedd szívemet Fiad szívéhez hasonlóvá, a szeretetben, olyan tággá és gazdaggá, hogy testvéreim közül - legalább életemben egyetlenegyszer - egy beléphessen ezen a kapun és megérthesse, hogy szereted őt.” (42.) íme, keresztény létünk értelme nem a kegyes önzés, hanem a másik embernek, a „testvérnek” Isten szeretetéhez való elvezetése. Szfvbemarkolóak azok az imádságok, amelyeket Rahner a szenvedő Krisztus keresztje alatt mond el. Feldolgozza Jézus hét mondatát, amelyeket a Megváltó a kereszt kínjai között imádkozott. Ezekből idézek most két kis részletet.
