Diakonia - Evangélikus Szemle, 1990
1990 / 2. szám - Kulturális figyelő
84 KULTURÁLIS FIGYELŐ „Egy nyomorult bűnös kéri, hogy gondolj rá. És te megígéred neki a Paradicsomot. Minden megújul, hogyha meghalsz? A bűnnel és gonoszsággal tele élet olyan gyorsan megváltozik, hogyha közeledsz hozzá? Te mindenható kegyelmed szavát mondod. ...És a lator veled együtt megy Atyád Paradicsomába... Uram, állítsd fel keresztedet halálos ágyamnál. Ajkad nekem is mondja, még ma velem leszel a Paradicsomban.” (49-50.) „(Uram) Te bizalommal bízod rá magadat azokra a láthatatlan gyöngéd kezekre, amelyet mi hitetlen, énünkért rettegő emberek a vak sors és a halál kegyetlen fojtogatásának érzünk. Te tudod, hogy ez az Atya keze. És a halálban elsötétülő szemed az Atyát látja, belenéz sze- retetének nagy, nyugodt szemébe, és ajkad kimondja életed utolsó szavait: Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet... O Jézus, egykor majd engem is, szegény lelkemet és szegényes életemet Atyád kezébe helyezed? Akkor mindent, életem terhét, bűneim súlyát nem az igazságosság mérlegére tedd, hanem Atyád kezébe... Átölelem keresztedet örök szeretet ura... Könyörülj rajtam!... És ha majd elérkezik vándorlásom vége és már esteledik, amikor majd körülvesznek a halál árnyai, akkor a végemnél mondd ki utolsó szavadat: Atyám, kezedbe ajánlom lelkét.” (55-56.) Sokat foglalkozik Rahner imádságaiban a papi hivatással. Igaz, voltak konfliktusai egyházának vezetőivel, az őt meg nem értő és el nem fogadó teológusokkal. De Isten elhívása, a papi szolgálat szentsége hatalmas erőnek bizonyult életében. Igyekezett mindig alázatosan vállalni és hűségesen hordozni Isten igáját, és sikerült végig bent maradnia egyháza közösségében. Pappá szentelés előtt így imádkozik: „Uram, megbízatásod mérhetetlen, a mi erőnk csak tehetetlenség. De mert te hívsz bennünket, már most teljes bizalommal mondjuk: itt vagyok Uram, bízz meg engem... Kérjük, hogy már most add meg nekünk hétszeres ajándékodat: a bölcsesség, az értelem, a tudomány, a jámborság, a jó tanács, az erő és az Úr félelmének Lelkét. Hadd legyünk vidám és bátor emberek... Add, hogy szeressünk Téged. Élj bennünk. Légy szívünk központja és életünk egyetlen törvénye... Add nekünk a nem csüggedő ember- szeretet Lelkét, hogy szeressük azokat, akikért meghaltál a kereszten. Add, hogy már most aszerint éljünk, amit majd hirdetünk... A mi hálánk a szívünk és azok a lelkek, akiket hazavi- szünk örök szereteted birodalmába.” (105-106.) A könyv közli a betegágyon hazafelé készülő 80 éves Rahner utolsó imádságát is. Ennek témája: a keresztények egysége. Figyelemre méltó, hogy a nagy jezsuita teológus mit tart nagyon fontosnak az örökkévalóság küszöbén, a földi élettől való búcsúzás napjaiban. „Isten, minden egység alapja és ereje, hozzád fordulunk és kérünk téged, hogy add meg az egymástól elszakadt keresztény egyházaknak a mi Urunk Jézus Krisztus kívánságának megfelelő egységet... Tőlünk és nem tőled származik a szakadás a keresztény egyházak között... Az egyházak egysége a mi feladatunk... Add meg az egyházak felelőseinek azt a meggyőződést, hogy az egység nem egyformaságot jelent, ami által egyetlen egyház lenne a kötelező törvény a többi egyház számára, hanem az egyházak kiengesztelődött sokfélesége az ’egység’.” (144-145.) Nagyon töredékes ismertetésemet hadd zárjam egy biztatással: Az élet imádsága a keresztény hit és a Krisztusban való élet nagy mélységeibe vezetik el az olvasót. Egy kimagaslóan nagy és mégis mindig gyermekien alázatos teológus belső küzdelmeibe engednek bepillantást. Érdemes kézbe venni, időt áldozni rá, és türelmesen megküzdeni azért, hogy a mélyben elrejtett kincsek a mieink legyenek s imaéletünket, teológiai gondolkodásunkat, ökumenikus szeretetünket meggazdagítsák. Tarjáni Gyula Charles Baudelaire: A mesterséges mennyországok Fordította: Hárs Ernő Budapest 1990. Gondolat Kiadó Hasis, ópium, bor. Évezredek óta ismert szerek, melyeket hol gyógyításra, hogy kultikus célokra, hol pedig a „mesterséges mennyországok” elérésére fogyaszt az emberiség kisebb-na- gyobb része.
