Diakonia - Evangélikus Szemle, 1990
1990 / 2. szám - Benczúr László: Kortárs teológusok. Küng, a vitatott katolikus
50 BENCZÚR LÁSZLÓ: KÜNG, A VITATOTT KATOLIKUS hangú leveleiben Barth többször figyelmeztette fiatal kollégáját - pl. az 1968-ban megjelent „Wahrhaftigkeit” (Igazmondás) c. könyve kapcsán hogy igyekezzék a 18. század protestáns felvilágosultjainak sokféle ma is érvényesülő hibáitól tartózkodni, mert ezzel könnyen támadható felületet nyújt egyháza konzervatív körei számára. Küng professzor jelenleg is a tübingeni egyetemen ad elő. Az ökumenikus kutatóintézet vezetője. Meggyőződése szerint a II. Vatikáni Zsinat szellemében tanít, hiszen annak munkájában maga is részt vett. Évekig tartó, főleg írásbeli tárgyalás után 1979. december 15-én a Ratzinger bíboros vezetése alatt álló Hittani Kongregáció a tanításra való megbízatást megvonta tőle. Az egyházból azonban nincs kizárva, továbbra is papnak tekintik. E tanulmányban nem vállalhatjuk a 62 éves teológus eddigi életművének, teológiai megállapításainak részletes ismertetését. Ehhez vastag könyv se lenne elegendő. Jellemző teológiai álláspontjának sajátos eredetiségére egy (hazai) katolikus pap szellemes megjegyzése. Küngről először azt gondoltam - mondotta -, hogy teológiája protestáns; aztán rájöttem, mégis katolikus; most már látom, hogy Küng - Küng. Gondolatvilágába való betekintésül most egy érdekes tanulmányát ismertetjük, amelyet „Merre tart a kereszténység?” címen egy keletnémet egyházi folyóiratban tett közzé (Die Zeichen der Zeit, 1988.1. sz.). Ebben Küng professzor hat korszakra osztja a kereszténység történetét. Az utolsót, a mostanit posztmodemnek nevezi. Korunkra vonatkozóan ez a megjelölés ma már eléggé elterjedt. Egyszerűen meghatározva: a modernség kritikáját, a „modem”-nel való szembefordulást jelenti. Küng pozitív tartalmat ad a posztmodern kifejezésnek. Távol áll tőle a perspektíva- vesztés, a jövőtudat hiánya éppen úgy, mint az univerzalitásnak, az egyetemesség eszméjének feladása. Szerinte a posztmodem nem tagadja mindenestül a modernséget, hanem meghaladja, más szintre helyezi, transzcendentálja azt. Hans Küngöt a korszakokat mozgató rugók érdeklik, azok a „meggyőződések, értékek, mechanizmusok”, amelyek hosszú távon formálják az eseményeket. Az új struktúrákat kialakító törvényszerűségeket T. S. Kuhn amerikai tudománytörténésztől kölcsönzött kifejezéssel, paradigmának nevezi. A szó eredeti jelentése - „összehasonlításra alkalmas példa” - csak részben fejezi ki a mostani összefüggésbeli tartalmát. Talán segít Küng fejtegetésének megértésében, ha a paradigma szót gondolatban behelyettesítjük a modell szóval. A lényeges az, hogy Küng az egyes korszakok összefoglaló jellegzetességeit, sajátos vonásait akarja átfogni a paradigma szóval. A hat egyháztörténeti és teológiai paradigma szerinte a következő: a zsidókeresztény apokaliptikától meghatározott őskeresztény; a hellén bizantinizmustól formált óegyházi; a Róma központú középkori; az evangéliumi protestantizmus révén kialakult reformációi; az újkori felvilágosodás hatására létesült modem; a felvilágosodás eszméit meghaladó posztmodem paradigma. - A változások oka az, hogy a változhatatlan igazságot mindig csak történeti, időhöz kötött formák útján lehet megközelíteni. Az örök igazság szüntelen változó paradigmák formájában él tovább. Tanulmányának közel fele a posztmodem paradigma kialakulásának és jellemző sajátosságának leírásával foglalkozik. Ugyanennyi figyelmet fordít azonban az egyháztörténet nagy vonulatait meghatározó paradigmaváltások felvázolására, mert így érzékelhető, hogy mindig ugyanarról van szó, csak mindig másképpen, és hogy az előző korszakok változásai tovább hatnak a következőkben.
