Diakonia - Evangélikus Szemle, 1990
1990 / 1. szám - Andorka Rudolf–Fasang Árpád–Liska Endre–Sólyom Jenő: Vallomások a lutheranizmusról
6 ANDORRA RUDOLF: VAJj.OMÁS A LUTHERANIZMUSRÓL szociológia és a pszichológia emberképe és társadalomképe összeegyeztethető-« a keresztény felfogással. Meg vagyok róla győződve, hogy ez nem csak lehetséges, hanem kívánatos, éspedig mind a kereszténység, mind a társadalomtudományok számára; ezért a párbeszéd, amelynek sok érdekes példáját lehet látni2, mindkét oldal számára gyümölcsöző lehet. A párbeszédhez persze el kell fogadni Kari Popper tudo- mányfüozófiai álláspontját3, amely a modern szociológiai tudomány alaptétele, hogy a tudomány közeledhet ugyan az igazság megismeréséhez, de elvi megfontolások miatt sohasem állíthatja, hogy a teljes igazság birtokában van, legfeljebb annyit mondhat, hogy „jelenlegi ismereteink alapján ez vagy az a tétel látszik a legjobban megközelíteni az igazságot, megmagyarázni a valóságot”. 2. A tudomány iránti nyitottsággal összefügg a bibliakritika elfogadása, sőt értékelése. A Bibliában elmondott üzenetet. Jézus tanítását jobban megértjük, ha figyelembe vesszük, hogy annak könyveit különböző beállítottságú szerzők írták, akiknek ismeretei, tapasztalatai színezik mondanivalójukat, a könyveknek és részeinek műfaja pl. történet, példázat, költői mű stb. befolyásolta azt, hogy a Biblia központi üzenetét müyen formában írták le. Például a páli levelek megértéséhez különösen fontos tudnunk, hogy müyen történeti helyzetben lévő gyülekezetnek írta őket az apostol, és hogy Pál teológiája hogyan fejlődött.4 Jézus személyének és tanítása egyedülálló voltának megértéséhez nagy segítséget ad a halála után évtizedekkel leírt evangéliumoknak és más újtestámentumi iratoknak a korabeli zsidó irodalommal való öszevetése.5 3. Nagyon fontos számomra, hogy a lutheranizmus, különösen Magyarországon összekapcsolódott a társadalmi haladás eszményei melletti kiállással. Nem könnyű ezeket az eszményeket megfogalmazni. A Francia Forradalom a „szabadság, egyenlőség, testvériség” hármas jelszavában foglalta össze őket. Bibó István szabad- ságjogokról, demokráciáról, félelemmentes társadalomról, emberközeli gyengédségről és megértéstől, aktív szeretetről, a kölcsönös szolgálatról beszélt.6 A magyar lu- theranizmust a kezdetek óta nagyfokú demokratikusság jellemezte: a lelkészeket a gyülekezetek választották, az egyházvezetésben a világiaknak a lelkészekkel párhuzamos feladataik voltak. Az egyenlőség eszménye egyrészt a kiterjedt szeretetszolgálatban öltött gyakorlati formát, másrészt abban, hogy az evangélikus iskolák évszázadok óta a társadalom legszegényebb rétegeiből származó gyermekek számára a felemelkedés csatornái voltak. Ma Magyarországon ez abban az általánosabb követelményben fejeződik ki, hogy nem nézhetjük tétlenül azt, hogy a társadalom egy része szegény, sőt egyre többek elszegényedése is fenyegető perspektíva. A testvériség helyett ma a szolidaritás kifejezését szokták használni, de ugyanúgy mondhatnánk azt is, hogy embertársaink iránti szeretet. Az utolsó években a vüág társadalomtudományában egyre nagyobb hangsúlyt kapott az a felismerés, hogy az egymás iránti szolidaritásnak legalább bizonyos minimuma nélkül semmüyen, még a szabadságot és az egyenlőséget elvüeg megvalósító társadalom sem, sőt az egész emberiség sem képes egészségesen élni, működni, enélkül hanyatlásra, sőt pusztulásra van ítélve. Ezek az eszmények a lutheránusokat, sőt minden keresztényt szembe kell, hogy fordítsanak minden elnyomó, kizsákmányoló, a korlátlan önzésre, individualizmusra épülő társadalmi és politikai rendszerrel. Ezeknek az eszményeknek az elfogadásából szükségképpen következik az is, hogy a lutheránus ember az erkölcsöt és a politikát nem tarthatja egymástól elválaszthatónak, hanem arra a nagyon határozott álláspontra kell helyezkednie, hogy az erkölcsi alapelvek a politikai tevékenységben ugyanúgy kell, hogy érvényesüljenek, mint minden más emberi tevékenységben. 4. A fenti haladó társadalmi eszmények melletti állásfoglalásból következik a lu-
