Diakonia - Evangélikus Szemle, 1990
1990 / 1. szám - Ferdinánd István: Dosztojevszkij emberképe
FERDINAND ISTVÁN Dosztojevszkij emberképe Az emberi lélek mélységeinek vizsgálója a nagy orosz tró, de nem hűvös tárgyilagossággal, hanem szenvedélyes beleéléssel és azonosuló szeretettel. Hogyan világosodnak meg regényeiben népe lelkialkatának vonásai és egyetemes emberi problémák? - ide kalauzolja el olvasóinkat Dosztojevszkij kitűnő ismerője. Szerk. A regény a legtágíthatóbb irodalmi műfaj. Ötvözheti - a maga módján - a legkülönbözőbb tudományos, erkölcsi, világnézeti, vallási ismereteket, anélkül, hogy műfaja megváltoznék. A „maga módján” - ez azt jelenti, hogy a magába felvett ismeretanyagot nem direkt módon, közvetlenül közli, hanem indirekt módon, közvetve: kiérzi belőle az ismeret mélyén mindig meglevő tárgyi elemet, s ennek képét jelképivé emelve, egyetemes jelentésűvé teszi. Művében szembenézve önmagával s kora társadalmával, a nagyregény szerzője teljes világképet ad. Elsősorban nem az olvasók szórakoztatására, gyönyörködtetésére ír, hanem azért, hogy olvasóit felemelje korának szellemi csúcsaira. A regény, ha a szórakoztatást szolgálná csupán, önmagáért való, öncélú művészet lenne. A múlt század nagyregényeiben roppant tudásanyag található, mely már-már szétfeszíteni látszik a műfaj keretét. Mégis, amíg a regény írója megtartja az ismeretanyag közvetett, azaz művészi kifejezését, bármennyire tágítja is, nem lépi át a regény műfaji határait. Ilyen nagyregényeknek kell tekintenünk Dosztojevszkij öt főművét. Ezek: a Bűn és bűnhődés, A félkegyelmű, az Ördögök, A kamasz, s végül a legnagyobb terjedelmű és jelentőségű regénykolosszusa: a Karamazov testvérek. 1. Előfordul az a sajátságos eset, hogy valamely nagy költői alkotásban a felhasznált tudásanyag idővel elavulttá, meghaladottá válik. (Pl. Dante La Divina Commedia-já- ban). Ezzel azonban az alkotás nem veszti el művészi rangját s értékét, melynél fogva tápláló, szellemi forrása marad az emberiségnek. Dosztojevszkij műveibe ágyazott ismeretanyag azonban nem avult el, sőt egyre inkább kibontakozik előttünk jelenünkre is ható érvényessége. Dosztojevszkij ugyanis nemcsak íróként, de intuitív gondolkodóként is a legkiválóbbak közé tartozik. Kortársai közül egyesek lekicsinylőén ítéltek filozófiai képességéről. Önmagáról is azt írta, hogy a filozófia nem specialitása. Aki azonban olvasta A Karamazov testvérek című művében a nagy inkvizítorról s a gyermekek szenvedéseiről szóló fejezeteket, az gondolkodói teljesítményéről nem nyilatkozhat lebecsülően. Krisztusban ő nem úgy hisz és nem úgy vallja a keresztény hitet, mint egy gyermek, az ő hozsánnája a kétely nagy tisztítótüzén tört magának
