Diakonia - Evangélikus Szemle, 1990
1990 / 1. szám - Takácsné Kovácsházi Zelma–Bohus Imre: A jövő nemzedék hitéért
TAKÁCSNÉ KOVÁCSHÁZI ZELMA - BOHUS IMRE A jövő nemzedék hitéért A hitoktatás terén fokozatosan végbement kedvező fordulatok a megváltozott politikai helyzet következményei. Hogyan él egyházunk a megnyílt lehetőséggel? - erről adunk hírt két „helyszíni tudósítással” -a fővárosból és egy Pest környéki faluból. Az első beszámoló felöleli a hittan tanításának általános elvi és mai gyakorlati kérdéseit is. Mindegyik személyes jellegii, mert íróik e szolgálat terepének küzdelmeit vívják - sikerek és kudarcok között. Szerk. A gyülekezeti hitoktatás Egyházunkban a prioritást nyert ügyek egyike a hitoktatás. 1988 őszén állt be közel négy évtized után az első jelentős fordulat ezen a téren azzal, hogy az engedélyezett, gyakorlatilag azonban nem mindenütt folyó általános iskolai fakultatív hitoktatás mellett megkezdődött mindenütt (?) a gyülekezeti hitoktatás tulajdonképpen korhatár nélkül, azaz általános-, közép- és főiskolások-egyetemisták s felnőttek számára. 1989 őszén következett a második fordulat egyházunk hitoktatásában, amikor megnyitotta kapuit a Budapesti Evangélikus Gimnázium és 37 év szünet után ismét folyik iskolai hitoktatás gimnáziumi szinten. Egy harmadik és egyre gyakoribb új jelenség, ami ugyancsak a hitoktatás területére tartozik: a felnőttek keresztelésre való jelentkezése és az ezzel kapcsolatos tanításnak a vállalása. S itt már szóba is került az, ami a hitoktatás alapja és indoka: a keresztség. A ke- resztség és a keresztény tanítás-tanulás összetartozik. Ha csecsemő-vagy kisgyermekkorban történik a keresztség, akkor utána kell következnie a tanításnak, ha felnőttkorban keresztelkedik meg valaki, akkor meg kell előznie a keresztséget a tanításnak. Jézusnak a keresztelésre vonatkozó parancsa magába foglalja a tanításra irányuló parancsot is: „... Menjetek el..., tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket..., tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek:...” (Mt 28,19-20) így tehát megkereszteltnek lenni annyit jelent, mint tanítványnak vagy tanítványjelöltnek lenni, aki tanítvánnyá kell, hogy váljék. Hogyan? Tanulás útján és követés útján. Vagyis: értelemmel és szívvel fel kell fogni, kicsoda Jézus és mit kiván tőlünk, s azután cselekvésben és életfolytatásban meg kell valósítanunk akaratát. Luther a Nagy Kátéban azt írja, hogy a keresztség rendeltetésszerű célját akkor éri el, ha hitre jut a megkeresztelt személy. Felteszi a kérdést: ki az, aki mindazt megkapja, megkaphatja, amit a keresztség mint hasznot és erőt közölni tud? És így felel: „Kifejezik ezt világosan a kereszteléssel kapcsolatos jézusi igék: Aki hisz és megkeresz-
