Diakonia - Evangélikus Szemle, 1990

1990 / 1. szám - Takácsné Kovácsházi Zelma–Bohus Imre: A jövő nemzedék hitéért

T. KOVÁCSHÁZI ZELMA: A JÖVŐ NEMZEDÉK HITÉÉRT

57

telkedik, az üdvözöl, vagyis egyedül a hit teszi méltóvá a személyt arra, hogy hasznára kapja az üdvösséges isteni vizet. Mivel ezek az igék ezt az üdvösséget kínálják a vízzel együtt és vele kapcsolatban, nem is lehet másképpen befogadni, mint úgy, hogy hisszük a szívünkben. Hit nélkül semmit sem használ a keresztség.” Luther a nála megszokott vüágossággal, egyértelműséggel és radikalitással kimondja: semmi haszon nincs a keresztségből, ha nem jut hitre az, akit megkereszteltek. A keresztség értelmét az adja meg, ami utána következik folytatásképpen (gyermekkeresztség esetében!): az evangélium tanulása, megszívlelése és megélése. Egyszóval a Jézus-tanít- ványság ismeretben és életfolytatásban.

A keresztséget követő folytatás a család és az egyház (gyülekezet) közreműködésével történik, történhetik. A családban történő keresztény nevelés a mai felgyorsult tempójú városi és nagyvárosi életben többnyire a legjobb esetben is csak arra korlátozódik, hogy az első gyermekimádságot és a Miatyánkot megtanítja a szülő, egy ideig együtt imádkozva a gyermekkel, később figyelmeztetve: „ne felejts el imádkozni elalvás előtt”, és esetleg gyermekbibliát, bibliai történeteket tartalmazó könyvet ad a gyermek kezébe.

Mit tesz, mit tett az elmúlt évtizedekben és egyáltalán mit tehet az egyház a keresztség folytatásaképpen azért, hogy hitre jusson a megkeresztelt gyermek, hogy tanítvány legyen, hogy megtartsa azt, amit Jézus parancsolt?

Hívta s gyűjtötte a gyermekeket gyermekbibliaórára (gyermekistentiszteletre), 3- 12 éves korban. Hívta iskolai fakultatív hitoktatásra - ott, ahol ilyen folyt (városban, nagyvárosban, a fővárosban nem volt) 6-14 éves korban.

Hívta konfirmációi oktatásra 12 éves korban. Hívta ifjúsági bibliaórára a megkon- firmáltakat, tehát a 12 évesnél idősebbeket.

Hívta templomba, istentiszteletre elsősorban a megkonfirmáltakat.

E kínálatsorból általánosságban kettőnek volt becsülete, tekintélye és komolysága a szülők szemében: a hitoktatásnak és a konfirmációi oktatásnak. Mivel pedig e kettő körül csak az utóbbira volt lehetőség mindenütt, ezért 3 hónapi, esetleg egy tanévnyi, legeslegjobb esetben két tanévnyi keresztény tanításra csökkent, zsugorodott és koncentrálódott az, ami a keresztség után bekövetkezett: a keresztény tanítás, a hitre nevelés.

Ebben a helyzetben hozott döntő fordulatot 1988 őszén megkezdődött gyülekezeti hitoktatás.

Öröm volt, hogy a „hittan” szóra mint varázslatra jöttek a gyerekek. Jöttek azok és olyanok, akiket addig a névre szóló kézzel írt-rajzolt-festett meghívók sorával sem tudtunk gyülekezeti gyermekórára vagy ünnepélyre elcsalni. A Deák téri gyülekezetben hétfőn és pénteken 60-70, saját gyülekezeti területünkön (V., VI., VÜ. kerület) lakó gyermek volt hittanórán, és másik hasonló létszámú gyermekcsoport járt a vasárnapi gyermekbibliaórára. Átfedés alig volt, 2-3 személynyi.

Öröm volt, hogy kötelességtudó pontossággal jártak a hittanórára - hiányzás csak betegség esetén -, hoztak füzetet, tollat, Bibliát, énekeskönyvet. Tanulni jöttek, tanulásra készen álltak.

Nehézség volt az időponttal. Mikor? Csak az esti órák azok, amik mentesek az iskolai s a külön nyelvóráktól, a sportedzésektől és a zeneiskolai elfoglaltságtól. Ebből következik, hogy 1/2 6-kor kezdődik 6-8 évesjyermekek számára a hittanóra. Nehézség az, hogy több évjáratnak közös órája van. Általában alsósokra és felsősökre bontják a gyülekezeti hittanosokat. Pedig pl. (mekkora különbség van nemcsak az elsőosztályos és a negyedik osztályos tanuló között, hanem az elsős és másodikos között is!

Nehézség van a helyszínnel is, és ez összefügghet az időponttal. Az esti órákban