Diakonia - Evangélikus Szemle, 1990

1990 / 1. szám - Buthy Ella–Túrmezei Erzsébet–Kovács Pál: Isten elhívott szolgálóleányai

TÚRMEZEI ERZSÉBET: A FÉBÉ DIAKONISSZA EGYESÜLET

47

jait igyekezett megoldani. Középiskolás és egyetemista leányok találtak otthonra benne. Eleinte kisebb, később 70-80 volt a létszám. 1946-ban Márvány utcai házunkban is nyithattunk leányinternátust, 60 középiskolás leány számára, a Svájci Ifjúsági Vöröskereszt támogatásával. A Manninger Otthonbem beteg gyermekeket gondozhattunk. Albertin öregotthonunk volt. (Egy-egy új épület rendszerint egy-egy külső Fébé-tag, vagy egy diakonisszatestvér adománya volt.)

Üdülőket nyithattunk. Ilyen volt a Hűvösvölgyi Penzió, a Fénysugár Üdülő, a Bagolyirtási Üdülő. Azokban fáradtak újulhattak meg testileg-lelkileg. Budapesten a József utcábem egy ún. Hospiz fogadta a megszállni kívánó vendégeket.

S szolgálhattak testvéreink egyházi intézetekben: a Fóti, Hódmezővásárhelyi, Szarvasi, Vásárosmiskei és az Országos Protestáns Árvaházban, a Jó Pásztor Gyermek- otthonban. Pécsett és Balassagyarmaton öregotthonban. Nyári napközi otthonokban: Ajkán, Úzdon, Gyónón, Dabronyban, Szegeden, Nemescsón, Felsőszeliben, Miskolcon, Kiskőrösön, Biharkeresztesen, Tiszaföldvárt.

Népiskolákban is tanítottak oklevéllel bíró testvérek, sokszor osztatlan iskolában: Pálfán, Dunapatajon, Szegeden, Vásárosmiskén, Cegléden, Heréden.

Dolgoztak testvérek középiskolai intemátusokban: a Fasori Fiúgimnáziumban, Aszódon, Miskolcon, Szentendrén, a nyíregyházi leány-és fiúgimnáziumban, Budapesten a Luther Otthonban.

1940-ben a budapesti egyházmegye megbízta a Fébét a vasárnapi iskolai tanítók képzésével. Az anyaházi munkaközösség havonta kidolgozta az anyagot az Uyen szolgálatot vállalóknak.

Egyre több testvér dolgozott gyülekezetben, igyekezett ott a lelkész segítségére lenni, látogatta a híveket, a betegeket, vasárnapi iskolát vezetett, bibliaórát tartott, óvodában foglalkozott a gyermekekkel. Evangélizációt végző lelkészeink is gyakran kérték egy-egy testvér segítségét.

1941 őszén kezdte meg munkáját a Fébé Leánynépfőiskola. Első otthona a Fénysugár Üdülő volt a Modori utcában. Munkáját 1948-tól télitábor néven folytatta. Hat népfőiskolái és három télitáboros tanfolyamon 120 leány készült szolgáló életre családjában, falujában, gyülekezetében. Ennek a kedves seregnek sok tagja évente találkozik most is valamelyikük otthonában, hogy újra elénekelje: „Testvérszív-dobogás milyen nagy kegyelem!”

Saját kórháza nem volt a Fébének, bár kezdettől fogva tervben volt saját kórház létesítése. A Tanács az Óbudai Margit Kórházat utalta ki munkahelynek testvéreink számára, s 8 testvért felvettek betegápolási tanfolyamra. 1929-ben 5 testvér már letette a vizsgát a kétéves tanfolyam után, s ők elsőként munkálkodhattak mint államvizsgázott ápolók. Három testvér pedig szülésznői oklevelet szerzett. Huszonöt testvérünk dolgozott a Margit Kórházban. Egy testvérünk a kaposvári hadikórházban mint műtős teljesített háromnegyed évig szolgálatot.

1944-ben a Margit Kórház Lengyeltótiba és Balatonboglárra települt át. 1945-47- ben újabb 25 testvér végzett általános betegápolói tanfolyamot, és kapott a vizsga után oklevelet. Mivel a Margit Kórház visszatérése után az Óbudai Városi Tanács világi ápolókat akart munkába állítani, testvéreink az Új Szent János Kórház újonnan létesített Menthalhygieniai Osztályán nyertek elhelyezést. Az igazgató-főorvos rendkívül becsülte a testvérek ápolói és lelkigondozói szolgálatát, 1950 májusában mint rendieket mégis véglegesen elbocsátotta őket. Felajánlották, hogy egyenruha nélkül tovább dolgozhatnak valamennyien. Ezt testvéreink akkor nem fogadták el, s így aznap 25 testvérnek kellett elhagynia munkahelyét.

1946-ban még biztató jelek voltak saját kórház létesítésére, és sor került a Belve-