Diakonia - Evangélikus Szemle, 1990
1990 / 1. szám - Buthy Ella–Túrmezei Erzsébet–Kovács Pál: Isten elhívott szolgálóleányai
48 TÚRMEZEI ERZSÉBET: A FÉBÉ DIAKONISSZA EGYESÜLET dere megvételére. A miniszter személyesen meg is ígérte, hogy engedélyezi a kórház létesítését, anyagi segítséget is folyósított erre a célra. A Luther-Szövetség pedig dolláradománnyal segített. De az épületet nem sikerült birtokba venni, mert a bérlők nem költöztek ki. Később az államosítás is megtörtént. A kormány arra az álláspontra helyezkedett, hogy csak ő tarthat fenn kórházat. Magánápolást is végeztek az évtizedek során testvéreink. Sok régi betegük emlékezik vissza ma is hálával szolgálatukra. 1948. december 4-én Fébé vagyoni átruházási szerződéssel, a Fébé céljait továbbra is szolgáló célvagyonként minden ingó és ingatlan vagyonát átadta az Egyetemes Egyház tulajdonába. így kikerült a Belügyminisztérium fennhatósága alól. Akkor lett a Fébé Egyesületből Fébé Intézet. Még másfél évig munkálkodott a régi lélekkel a régi keretek között, s akkor érte váratlanul a villámcsapás. 1951 augusztusában közölte Tűróczy Zoltán püspök az Állami Egyházügyi Hivatal júl. 31-i leiratában foglalt, a diakonisszaanyaházak megszüntetésére vonatkozó rendeletét. Az utolsó bétheli konferenciai nyáron a két egymást követő, 500-500 résztvevőjű gyermekkonferencián 1000 gyermek énekelte evangélikus énekeskönyvünk 530. énekét az ezer madárról, ezer virágról: „Van jó Atyánk, nincsen gondunk, Reggel-este hálát mondunk.” Mintha csak nekünk, a velük énekelő diakonisszatestvéreknek énekelték volna, hiszen felettünk akkor sűrűsödtek a gondfelhők. November 30-ig, éppen a tél küszöbén 176 diakonisszatestvérnek, diakónusnak, próbatestvémek, diakonisszanövendéknek kellett elhagynia az anyaházat, új munkahelyet és otthont keresni. De 1989. december 9-én a még élő Fébé-testvérek volt kedves anyaházukban ünnepelhették meg a Fébé 65 éves jubüeumát a szolgálatban eltelt 27 és a szétszóratta- tásban átélt 38 év után. S hálaénekünkben boldogan vallhattuk: Hála néked, Jézus, szenvedők testvére. Hogy a nehéz próba, szétszóratás éve Egymástól és tőled minket el nem tépett. Követhettünk téged, szolgálhattunk néked. Hiszen - ki itt, ki ott - szétszórtan és egyenruha nélkül is szolgálhattunk tovább, közösségben a mi Urunkkal, aki elhívott, szolgálatba állított, és közösségben egymással, mert „együtt felcsap a láng, egyedül elalél”. S amikor most újra nyitva a kapu a diakonisszaszolgálat előtt, és olyan nagy szükség lenne Isten elhívott, életüket a szolgálatra odaszánt munkásaira az egyházban, a társadalomban, imádkozzunk együtt azért, hogy egyre többen vallják ismét: „Mit akarok én? Szolgálni az Úrnak!” És egyre többen óhajtsák szívük mélyéből: „Uram, énnekem adj testvérkezet! Az nem azért segít, hogy másnak tessék. Hadd legyen testvérkéz az én kezem, amelyik segíteni mindig ráér!” Túrmezei Erzsébet \ A békéscsabai diakonisszaanyaház A hajszálgyökerek mélyen erednek, de a valóság még mélyebben; az Isten jótetszése. ő ragadja meg a neki engedelmes embereket, és visz végbe csodás dolgokat. Mi ott kezdjük érzékelni a hajszálgyökereknél. Két gyökér tűnik elő: Az egyik dr. Sze- berényi Gusztáv békéscsabai lelkész. Hogy ez a püspökunoka és dédunoka (nagyap-
