Diakonia - Evangélikus Szemle, 1990
1990 / 1. szám - Nagy László: A szeretettől ösztönzött igazság. Beszélgetés Albert Gáborral
NAGY LÁSZLÓ A szeretettől ösztönzött igazság Beszélgetés Albert Gáborral Albert Gábor azok közé tartozik, akik mindig ugyanazzal a hanggal voltak jelen irodalmunkban. Ez pedig az igazság keresésének megalkuvást nem ismerő hangja. Őseitől, ahogyan egyik méltatója írja, „örökségként szociális érzékenységet, igazságszeretetet, felelősségtudatot és nyugtalanságot kapott. ” Helyét keresve pedagógiai főiskolán, református teológián, jogakadémián kezdett tanulmányokat, hogy végül a bölcsészkaron megállapodjék. írói munkásságát eddig megjelent tíz kötete jelzi. Ezekben regényeket, elbeszéléseket, szociográfiai tanulmányokat találunk. Kiemelkedik közülük a megjelenésekor, 1983-ban, szokatlanul bátor, információgazdag, nemzetiségi kérdéseket elemzőszociográfia, azEmelt fővel.Albert Gábor mint a Magyar Protestáns Közművelődési Egyesület titkára protestáns kulturális életünkben jelentős szerepet vállal. Beszélgetésünkben nem az életpálya felvázolása a cél, hanem azokra a kérdésekre keresünk választ, melyek, úgy érzem, a protestáns egyházak önértelmezésénél is fontosak. N.L. Amikor a Magyar Protestáns Közművelődési Egyesületben Ugrin Aranka köszöntött 60. születésnapodon, akkor válaszként az Élet és Irodalom karácsonyi számában később megjelent Szatjágraha című cikkedből olvasták föl. ,A szatjágraha nem más - írod mint az igazsághoz való ragaszkodás, amely erőt ad annak, aki az igazság híve.” Arra a kérdésre pedig, hogy képesek vagyunk-e ezt a Gandhi-modellt megélni, azt válaszolod, hogy az „eszem kételkedik. Nehezen tudom elképzelni, hogy a megalázott értelmiségi, a kijátszott paraszt, a demagógiával kábított munkás rávehető volna erre.” Majd írsz arról, hogy a legnehezebb politikai küzdelemben az agressziót legyűrve, ebben a szellemben élni, az lenne a legfontosabb. Hiszen „jelenünkben a politikai harc a lelkek szintjén zajlik, és a legnehezebben legyűrhető ellenfelet sem az ellenlábasban kell keresnünk, hanem saját magunkban, az emberi lélek szinte lebírhatatlannak látszó tehetetlenségében.” Ma, amikor súlyos egzisztenciális, megélhetési gondokkal küzdenek egyre többen, amikor a politikai harc élesedik, amikor az embereknek egyre kevesebb energiájuk lesz önmagukba fordulni, akkor hogyan valósulhat meg a szatjágraha? Mit tartasz az igazság ismérvének, amikor olyan sokan próbálják saját igazságukat elhitetni az emberekkel? A.G. Sosem fogom elfelejteni, hogy nem sokkal váratlan halála előtt Jékely Zoltán mit mondott az igazságról. Hogy pontosan miről beszélgettünk, nem emlékszem, de valami olyasfélét találtam mondani, hogy mindenekkel szemben csakis az igazságot akarom és fogom megírni. Rám nézett, kicsit oldalvást fordította fejét, szemöldöke ráncokat gyűrve homlokán megemelkedett és csak annyit válaszolt: Vigyázz vele, az igazság irizál.
