Diakonia - Evangélikus Szemle, 1990
1990 / 1. szám - Albert Zsuzsa: Szóljon a Csönd, Bocsásd meg, Mintha szenvedésben (versek)
ALBERT ZSUZSA Bocsásd meg Mintha szenvedésben Hold súlya hátamon titkos hódolóim beszélni mernek bánatukról. Köröttem glóriás ikonok szemek, szemek sötétben elmerülve Kovács P. tündöklő szépsége kicsi lángon, de lelke nem. Kőkoporsók méltóságával isteni test Isten parancsolataiból egyet csak megszegett nagy baba, nem mozdul gyönyörű koponyája lehúnyva. Hideg, hideg a bőr a hús kemény, símogatásra nem felel. Meleg vagy szánk nem rejtőzködik idegen hallgatásba kéklik a város, arany as Bibliánk. A mi mindennapi szerelmünket add meg nekünk ma és bocsásd meg a mi vétkeinket miképpen mi is megbocsájtunk az ellenünk vétkezőknek és ne vígy minket a kísértésbe de szabadíts meg a gonosztól. Hallod a szíved hangjait születni készülsz látható a déli szél kitárja körben a kapukat. Hullámoztat az éjben. Tied a gyász rózsái gyertyás halottaim újraszületni eljött a ti időtök, íme a Júdások forgatják körben a köpönyeget. És mintha szándékosan mintha a szenvedésben összeforrottakat szándékosan szétválasztaná valami rossz, valami agyafúrt földöntúli mikor már nem bír felejteni a gyomor mikor a szív nem képes eltitkolni gyávaságot és rettenetét.
