Diakonia - Evangélikus Szemle, 1990
1990 / 1. szám - Imre Mária: Reményik Sándor és Járosi Andor barátsága levelek tükrében
IMRE MÁRIA: REMÉNYDC ÉS JÁROSI BARÁTSÁGA 27 csapás, a kis Bandika halála is... Loli hite nem rendült meg... Szegény Andorka Pesten kapta a hírt, hogy a gyermek nagyon rosszul van, mire hazaért, már csak ravatalt talált. - Olyan megdöbbentő most visszaemlékezni szegény kicsi jószág születésének körülményeire. Emlékszik, Lelkem arra az estére, Düaudid-fényes, boldog estére, mikor jött a hír - szegény Andor a boldogságtól magán kívül írta nekem, s virágot küldött nekem -, hogy fia van! S én az öröm mellett müyen sötéten néztem ezt az új szenvedésre termett életet, s született a vers: Kereszteledenül... ” Járosi Andor levelei Reményik Sándornak Radnaborberekre, Kolozsvár 1921. VI. 30. „Kedves Sándor! Végtelenül sajnálom, hogy nem tudtam felmenni, de a nagytiszteletű úr lefújta az utat. Ugyanis egymás után vannak a gyűlések. Ma, 30-án van az egyháztanácsi ülés, júl. 6 s következő napjain a szervezkedő gyűlés, s mindkettő, különösen a második olyan előkészületekkel jár, hogy nem tud nélkülözni. Péter Versec- re utazott 26-án hajnalban állását elfoglalni. Mindnyájan megvagyunk. Makkai Sán- dorék hazajöttek Enyedről, a papi vizsgák is megvoltak, most lesz a kerületi gyűlésük nekik is. Ravaszt megválasztották óriási szótöbbséggel. Ha nem is olyan kétségbeejtő, de végtelenül bántó, hogy megy. - A Pásztortűz meglehetősen kihalt. Palival, Gyuszival ritkán találkozom, mert eléggé el vagyok foglalva. Arra, hogy föl tudjak menni, semmi küátás nincs; pedig igazán nagyon fáj, hogy legalább öt napra nem tudok fölmenni. De hát a lemondás igen szép keresztyén erény, legalább gyakorlom magam benne. Várunk már nagyon Téged. Szeretettel ölel: Andor” Marburg 1922. XII. 3. Kolozsvárra „... Kedves jó Sándor! Nagyon boldog lennék, ha egyet megtennél. Ha emlékszel, úgy beszéltük meg, hogy az én két Petőfi kötetemet Brandt Józsihoz juttatod el, sőt arról is volt szó, hogy lemégy velük magad. Én tudom, hogy ez mit jelent Neked! De nagyon, nagyon szeretném, ha megismernéd Brandtékat és ők megismernének Téged. Józsit úgyis ismered, és sokszor mondtad, hogy szereted. Szakíts majd egy kis időt és nézz be hozzájuk. Utóvégre akármilyen „istentelen” ember vagy s akárhol is „keresed a kincset”, mégis csak tábori lelkészed kér. De csak akkor tedd, ha nincsen nagyon terhedre. Ha csak egy kicsit, akkor csak fog menni valahogy. Ugye? Makkainak, Tavaszinak írtam... Isten veled! Szeretettel ölel szerető barátod, tábori papod Andor.” Brandt József Járosi Andor tanítványa, később sógora Budapestre, Kolozsvár, 1933. IV. 8. „... Talán meg is akadtál rajta. A nagyrészt Kosnak adresszált színvakság-ellenes cikked, ha csak ez jelent volna meg, nagy port vert volna fel... Attól féltem, hogy még a Te cikked is arra szolgál majd, hogy a Szépmíves Céh és a Helikon ellen egyetemesen éljenek vissza vele. Ezért kértelek haladékra... Amíg Te olyan derekasan ütöge- ted a márványt, hála a jó Istennek, addig Makkai is űzi a transsylvanizmust Vásárhelyen. Remélem (Tamási) Áronka mindenről mesélt már. - Itt békességben élünk; ma este ugyan nagy vitánk volt Kovács Lacival és Kossal Illyésnek a Nyugatban megjelent új katolikus irodalomra vonatkozó cikke miatt. Lakatos szerint úgy vittünk, mint két oroszlán, de háttal egymásnak fordulva csapkodtuk a levegőt. Úgy érzem, hogy nekem adtál volna igazat, legfeljebb Kosnak engedtél volna, aki erősen hangsúlyozta, hogy a vallásnak az a baja, hogy egyház van. Szóval épültem a pergőtűzben...
