Diakonia - Evangélikus Szemle, 1990

1990 / 1. szám - Imre Mária: Reményik Sándor és Járosi Andor barátsága levelek tükrében

28

IMRE MÁRIA: REMÉNYIK ÉS JÁROSI BARÁTSÁGA

Nagyon szeretném, ha elolvasnád a cikket s megírnád a véleményedet, ha időd és kedved lenne rá. Engem az szomorít, hogy Laciék oly vidáman tapsoltak neki... - Verseid, cikkeid mindenütt örvendezőkké tették az embereket. Török Zsike a tegnapi estélyen műsorát kipótolta az „Új Corday Saroltával”. Nekem nagy szégyenemre meg kellett hallgatnom, Az én lelkipásztoromat”. - Lakatos, Ligeti nincsenek megelégedve Németországgal; igaz, hogy én sem egészen, de ez Németországon nem változtat. A szászok máskülönben nemzetiszocialisták lettek. így még több örömöm telik az életben. - Verset, cikket nagyon-nagyon köszönünk, s kérlek, küldj sokat-sokat. Olyan boldog vagyok, hogy dolgozol és hogy olyan erős vagy, mint nagyon-nagyon régen voltál. Áldjuk is a Doktorodat. Persze, ő is erdélyi, ez külön öröm. Biztosan azért tudott meggyógyítani. - Ne haragudj ezért a rendetlen, szamár levélért, olyan tépett vagyok. Húsvét után még Marosvásárhelyen tartok if j. konferencián előadást Schweitzerről, utána ápr. végén Aradra megyek, s akkor megpihenek egy kicsit. S ha már nyugodtan nem tudok írni, legalább nyugodtan fogom az asztalt verni, mert megint olyan idők járnak. Sok szeretettel ölel s vár Andor.”

Kolozsvári Református Kórházba Kolozsvár, 1934. szeptember 25.

„Drága Sándorunk, újra megállapítottuk: ne aggódj, van értelme életednek s az a „magától” az felülről való pecsét. - Aztán még egyet: fiam van s Loii is, a fiú is ép. Ölel Andorod. ,,[A levél másik oldalán aláírások:] Tavaszy Sándor, Császár Károly,

Reményik Sándor, Járosi Andor, Kovács László, az Erdélyi Helikon szerkesztője