Diakonia - Evangélikus Szemle, 1990
1990 / 1. szám - Imre Mária: Reményik Sándor és Járosi Andor barátsága levelek tükrében
26 IMRE MÁRIA: REMÉNYIK ÉS IÁROSI BARÁTSÁGA telező erejű, parancsol, életet szab meg, formál. Innen van az, hogy költészeted, életed mélységesen vallásos. Vallásosabb, mint magad s mások gondolják (sőt még sikkor is, ha néha-néha ’kegyetlenül pogányul’ is írsz). Papod, a ’kicsi pap’. Jézusának a Keresztelőhöz, kit a legrokonabbnak vallasz, intézett, izent szavait adja ez évre: ’...boldog az, aki énbennem meg nem botránkozik’ (Máté 11,6). Kvár. 1923. XII. 6. Járosi Andor” A Szilágyi Piroska által csodálatosan szép, finom színekkel illusztrált naptáralbumot az 1924-ben húsvét előtt pár hétig húgáéknál, dr. Imre Kálmánnénál Budapesten tartózkodó költő nagyszombat este meglepetésszerűen kapta meg. Erről szól az alábbi levélrészlet. Reményik Sándor - édesanyjának, Reményik Károlynénak „...Piroskával többször találkoztam már. De nem igen találtam szavakat megköszönni azt a meglepetést. Nem is lehet azt soha semmivel eléggé megköszönni. Egy valóságos csoda az a könyv, az a „naptár”, Feltámadás előestéjén Sáriék a szobámba tették, mikor aludni mentem, megtaláltam. Késő éjszakáig olvastam, nézegettem. Minden, ami az életemben értéket, szépséget és nagyságot, szeretetet és barátságot jelentett, egyszerre felvonult előttem egy ünnepi menetben. Az egész életemmel találkoztam. Szinte elviselhetetlenül szép és megindító volt...” Járosi Andomé 1929-ben a következő meleg sorokkal csatlakozott az emléksor- írókhoz: ,Minden Ádventnek van Karácsonya. II. Kor 1,3-4 örömével és nagy szeretettel. 1929. IX. 27. Járosi Andomé - Loli” Reményik Sándor leveleiből Imre Ilonának Budapestre Radnaborberek-fúrdö 1921. jun. 29. „...Magányomat nemsokára meg fogja osztani hű ’tábori lelkészem’, a Pásztortűz egyik legbuzgóbb munkatársa, a kis Járosi Andor Kolozsvárról. Neki tartom fenn padlásom egy másik pazarul berendezett helyiségét. Szegény fiú, annyit nélkülözött életében, most is olyan szegény, mint a templom egere; s mellette olyan meleg, jó kis lélek! Azt indítványoztam neki, hogy hozzájárulok ittléte költségeihez, csak jöjjön. Nagyon ráfér őrá is...” Reményik Károlynak, (a költő édesapjának) Kolozsvárra Radnaborberek, 1921. jun. 26. „...Nem tudom, Járosi mit csinál. Egyszer írtam neki, aztán a rossz idő miatt nem mertem biztatni. Ő eddig nem felelt. Nagyon örülnék pedig, ha jönne...” Dr. Imre Kálmánnak (sógorának) Budapestre Kolozsvár, 1929. márc. 23. „..Áprüis 7-én sem megyek Szatmárra, mert akkor lesz Járosi Andornak az esküvője, s egyik tanúja leszek. Vilma nénit ez bizonyosan érdekli. Valószínűleg Fábry Viktor jön Eperjesről esketni. Szép evangélikus ünnepség lesz a papunk esküvője és Fábry ittléte...” Árkosy Lajosnénak Kolozsvár, 1936. aug. 13. „Drága Irén nénim! ...körülbelül aug. 1-től ismét nagyon rosszul vagyok. Ma jelentkezik először egy halvány kis enyhülés... Nagyon lesújtott az Andorkát ért borzasztó
