Diakonia - Evangélikus Szemle, 1990
1990 / 2. szám - Kulturális figyelő
92 KULTURÁLIS FIGYELŐ mindig azonnali. A ma búcsúzkodó s holnap elkezdeni akart hit halott. Holnap sem fog elkezdődni. Halld az ég harangi hívnak! Siess, mert elkéshetel! Ámen.” Áldott építő olvasmány, és mégis, mi az, ami fájdalmasan megdöbbent a kötet olvasásakor? Ez nem az ismert Túróczy. Nem ő lett más, hiszen később, 1957-ben, az újból megnyíló aktív szolgálata lehetőségekor, ismét a régi Túróczy szólal meg valahányszor felhangzik bizonyságtevő szava. Kezdem kutatni a rejtély okát. Szemem káprázik talán, vagy emlékezetem csal, a múlt fénylő hatása? Kiveszem könyvtáramból egyik régebbi prédikációs kötetét: „...és hívják nevét: csodálatosnak...” Egybevetem az előttem fekvővel. A most megjelent írott prédikációk rövid mondatokból állnak; a régi kötet elmondott prédikációinak hosszú mondataiban árad, lüktet az élőszó. Lassan oldódik a talány. A még győri lelkész korában megjelent igehirdetés-gyűjtemény elhangzott prédikációkat tartalmaz. Annak idején egyes igehallgatói jegyezték beszédeit, s így gyűlt egybe - a másik győri kötettel, az íme! cíművel együtt - a......hívják nevét csodálatosnak...” Kérdezem későbbi püspök korából hűséges gépíróját, hogyan készültek igehirdetései, melyeket ő és később még ketten az istentiszteleteken leírtak gyorsírással. Túróczy Zoltán a prédikációit, konferenciai előadásait vázlatban diktálta neki, vagy a vázlatokat néha maga vetette papírra. Az igehirdető Túróczy Zoltán a szószéken vagy az előadói asztalnál, gyülekezet előtt, bomlott ki teljes gazdagságában, színességében, lélegzetelállító feszültségteremtésében, evangélizáló karizmájában. Mintha egy sast szobányi térbe zárnának, és megfosztanák a valóságos távlattól, a csúcsok és az ég vonzásától! - ez történt e kis kötet anyagában. Ha valaki például elolvassa ugyanarról az alapigéről, Lukács 13,6-9-ről írt prédikációt a posztumusz kötetben és a közel kétszeres terjedelmű elhangzottat az említett régi prédikációs könyvben, azonnal érzi a másságot, s beleremeg a szószékről mondott igehirdetésbe. A különbség akkor is mellbe vág, ha tekintetbe vesszük, hogy a teljes prédikáció különleges alkalomkor, egy újévkor hangzott el. Úgy is mondhatnám: a Posztillás könyv nem annyira hi tébresztő, mint inkább hi {mélyítő írás. Nagyrészt már hitre jutott embereknek szól. Akiknek már van imaélete, közös imaórákon vesznek részt, bibliai igéket jól ismernek, mindennapi bibliaolvasó emberek. Egyiküknek a hit fitogtatása, a másiknak hite eltitkolása a kísértése különböző időkben. Ezeket a megjelöléseket és kifejezéseket magukból az írott prédikációkból veszem. Egy tételt idézek is, mely mutatja a hívő megszólítottakat: „Hitben megtámadott szegény testvérem, ne merülj el a hited tehetetlensége felett érzett fájdalmadban, hanem lásd meg, hogy ez a történet [Márk 9,14-29] nemcsak a támadásról, hanem a védelemről is beszél a hit harcában.” De azért az íróasztalhoz kötött igehirdetőből néhol fellobban az eredeti Túróczy is. A parázs izzik a föléje öntött, fojtó hamu alatt! Most már talán világossá válhat, miért torpantam meg a recenzió írása előtt, amíg végül határozott biztatást kaptam rá. Nem akartam és nem szeretném, ha soraim bárkit megzavarnának, hogy elmélyülten, lelki haszonnal forgassa az új kis kötetet, amikor bizonyos vagyok abban, hogy sokan áldással olvashatják, s erről közvetlen tudomásom is van. Ám nyíltan kellett írnom, mert gondolnom kellett a hatvan évnél fiatalabbakra, akik nem hallgathatták már Túróczy Zoltánt, és az idősek közül is azokra, akik nem részesültek személyesen igehirdetésében; sőt a jövőre, amikor ez a könyvecske is történeti adalék lesz a 20. század derekán szolgáló püspök portréjához. Aki az igehirdető Túróczyt meg akarja ismerni, próbáljon hozzáférni régebbi köteteihez is s a lelkész- és értelmiségi evangélizációit tartalmazó kiadványokhoz. Folyóiratunk legközelebbi számaiban meditációul egy-egy elhangzott prédikációját közöljük. Az ódon, latin eredetű - postilla, prédikáció - címmel ellátott könyv mögött felsejlik Istennek sok-sok órán írógépe fölé hajló szolgája - arca a címlapról ránk is néz aki a nyomtatásban való megjelenés teljes bizonytalansága tudatában mégis írja prédikációit. Az igeszolgálat törhetetlen hűségének megrendítő jelképét tarthatjuk kezünkben. Veöreös Imre
