Diakonia - Evangélikus Szemle, 1990
1990 / 2. szám - Veöreös Imre: Az Újszövetség színgazdagsága. Lukács evangéliuma
72 VEÖREÖS IMRE: AZ ÚJSZÖVETSÉG SZÍNGAZDAGSÁGA Mária szerepe, a szűzi fogantatás, Jézus születése nem kerül elő az általa közölt apostoli beszédekben sem. A látható kapcsolathiány, ületve különbözőségek az ún. „gyermekkori történetek” (1-2. fejezet) és az evangélium többi része között (valamint az Apostolok cselekedetei között is, melyet Lukács írt) azzal magyarázható, hogy Lukács számára fő szempont Isten üdvtervének koncepciója, s ebben a keretben helyezi el az evangélium első két fejezetének külön hagyományanyagát. 6. Lukács evangéliuma Jeruzsálemben játszódó jelenettel kezdődik: Zakariás a templomban papi szolgálatot végez áldozat bemutatásakor, és ekkor kapja angyaltól fia, Keresztelő János születésének ígéretét (1,5-25). És azzal végződik, hogy Jézus mennybemenetele után a tanítványok „mindig a templomban voltak és dicsérték az Istent” (24,53). Előzőleg Lukács hangsúlyozza, hogy Jézus elfogatása előtt naponta tanított a templomban (21,37-38). A Feltámadott megjelenései mind Jeruzsálemben vagy közvetlen környékén mentek végbe. Lukács tudatosan eltér Márktól, aki a tanítványoknak a feltámadt Jézussal való találkozását Galileába helyezte (Mk 14,28; 16,7. Vö. Lk 24,6). Jeruzsálemnek ez a kiemelt szerepe Lukács teológiai koncepciójához tartozik: Jeruzsálem és a templom kapcsolja össze az üdvtörténet három korszakát: Izrael idejét - Jézus idejét - és az egyház idejét (E. Lohse). Lukács teológiai fogalomvüágának sokféleségéből több mindent nem érintettünk. A megtérés és a bűnök bocsánata nála egyszeri esemény. A sátánnak nincs jelentős szerepe. Az Isten üdvtervéről szóló kijelentésekben nem esik szó róla. Az üdvösségtörténetben a sátán nem tényező. Isten országa teljességgel a végső jövendőhöz tartozik, a róla szóló üzenet a máé. A lukácsi teológia értékeléséről különösen az utolsó évtizedekben folyik az újszövetségi kutatás vitája. Az evangélista másik könyve, az Apostolok cselekedetei remélhetőleg alkalmat ad folyóiratunk olvasóinak Lukács gondolkozásában való további elmélyedésre. * * * E számunk karácsony előtt jelenik meg. Jézus születésének betlehemi története Lukács evangéliumának legismertebb ajándéka a kereszténység számára (2,1-20). Keresztény környezetben élő embereket gyermekkoruk óta kíséri immár közel két évezrede. Megteremtheti karácsony áhítatos hangulatát a mai szekularizált világban is, ahol csak felhangzik. Lukács világtörténelmi keretbe állítja Jézus születését Augustus római császár uralkodásának említésével. Egy történetileg nem rögzíthető adóösszeírási rendelet az evangélista számára arra szolgál, hogy Máriát és Józsefet Názáretből Betlehembe, a Messiás jövendölt születési helyére vezesse (Mik 5,1). A következő rövid közlés Jézus születésének egyszerű körülményeiről már átvezet az alapelbeszéléshez, ahonnan előrevetült a jászolbölcső képe is -, s ez a pásztorok története (2,8-20). A Messiás születésének híradása a pásztoroknak és betlehemi útjuk az újszülötthöz a hellenisztikus őskereszténység hagyományképződése során, feltehetően görögül beszélő zsidókeresztények körében keletkezett. Az elbeszélés kifejezés- módja több helyen Ézsaiás 52. fejezetére emlékeztet az Ószövetség görög fordításában. Az újszövetségi kutatás formatörténeti megállapítása szerint nem tartozik a legrégebbi közös hagyományréteghez. Önálló egységként alakult, s eredetileg nem állott összefüggésben az első fejezet Mária-történeteivel, amit mutat, hogy nem tud a szűzi fogantatásról, Gábriel angyal híradásáról, Mária és Erzsébet találkozásáról, sem Mária énekéről (1,26-56). Mária és József meg a körülállók a pásztoroktól tudják meg csodálkozva, hogy mit mondott nekik a gyermek felől az angyal (2,17-18). A betlehemi történet mai teológiai nyelven nem életrajzi orientáltságú, tájékozódású, hanem az őskeresztény Krisztus-hitvallás szolgálatában áll (G. Schneider).
