Diakonia - Evangélikus Szemle, 1990
1990 / 2. szám - Veöreös Imre: Az Újszövetség színgazdagsága. Lukács evangéliuma
VEÖREÖS IMRE: AZ ÚJSZÖVETSÉG SZÍNGAZDAGSÁGA 73 A karácsonyi elbeszélés csúcsa az angyali üzenet: „Megmentő (Üdvözítő) született ma nektek, aki Krisztus, az Úr, Dávid városában” (2,11). Lukács hagyományában a tekintet Izraelre irányul: ez a híradás „az egész népnek” lesz nagy öröm (2,10). A „Megmentő” szó az örömhírt Zakariás előző énekének egyik verséhez kapcsolja, melyben kereszténység előtti képzet jelenik meg. Isten „megmentést (ígért) ellenségeinktől és minden gyűlölőnk kezéből” (1,71). A hagyományból vett angyali szózathoz Lukács szükségesnek látja magyarázat hozzáírását, hogy világossá tegye, müyen megmentő a betlehemi gyermek: „aki Krisztus, az Úr” (W. Foerster). A zsidókereszténység nyelvén: Jézus a Krisztus, a Messiás. A po- gánykereszténység nyelvén: Jézus az Úr (W. Grundmann). Együtt hangzik itt az egész őskereszténység hitvallása: Jézus a világ Megmentője, Üdvözítője - Krisztus és Úr! (Vö. Diakonia 1988/2.70-71). A történet valamennyi részlete mélyértelmű mondanivalót tartogat. A pásztorok alakja a nyáj mellett felidézi a pásztorfiú-Dávidot, akinek uralkodásához fűződik az eljövendő messiás-király reménysége. Ugyanakkor a pásztorság Jézus korában lenézett foglalkozás volt: Krisztus születésének örömhírében először éppen megvetettek részesültek. A rájuk hulló fényár Isten kinyilatkoztatását jelzi. A jászolbölcső jelként szolgál, hogy megtalálhassák Betlehemben a gyermeket. Egyúttal a kicsiség, észrevétlenség jelképe, melybe Isten munkája rejtőzik. Szemben áll a korabeli diadalmas Messiás várásával, és kiáltó ellentét a római impérium hatalmas császárával. Az angyali üzenetre angyalok kórusa zendül fel: „Dicsőség a magasságban Istennek, / és a földön békesség a jótetszés embereinek” (2, 14). A görög mondatnak nincs állítmánya. Nem kívánság („legyen”), hanem kijelentés. Jézus születése Isten dicsőségét hirdeti, az embereknek pedig üdvöt hoz. A békesség ószövetségi értelemben az üdv állapota. Jézussal az eszkatologikus üdv jelent meg a földön az emberek között. Isten jótetszéséből, kegyéből részesülnek benne az emberek. A pásztorok elmondják az örömhírt a jászolbölcsőnél. Ok voltak az első karácsonyi gyülekezet, és lettek az első karácsonyi igehirdetők. Az angyalok Istent magasztaló és a gyermek születésének mély jelentését kifejező kórusa azóta tovább zeng számtalan énekben a karácsonyi istentiszteleteken. A Máriára vonatkozó megjegyzés - a pásztoroktól hallottakat a szívében forgatta - a kutatók szerint valószínűleg az evangélista alkotása: az olvasók buzdítására szolgál, hogy a karácsonyi történetről hittel meditáljanak (19. v.). A záró vers rendeltetése, hogy az olvasót a pásztorokkal együtt Isten dicséretére indítsa „mindazért, amit hallottak és láttak” (20. v.) A betlehemi történetnek ma is ez a szerepe. Urunk, légy nekünk segítőnk, végy minket gondodba. Mentsd meg a szorongatottakat. Bátorítsd a kishitűeket. Bocsásd meg a mi bűneinket és tisztíts meg igazságoddal. Tedd egyenessé lépteinket, hogy utunkon tiszta szívvel járjunk és cselekedjük, ami jó a te szemedben. Római Kelemen (Kr. u. 1. század) Lásd Uram, üres edény vagyok, mely megtöltésre vár. Tölts meg hát Uram. Gyönge a hitem, erősíts meg. Meghidegedett a szeretetem, melegíts át, sőt tégy izzóvá, hogy szeretetem átáramoljon felebarátaimra is. Fogyatkozás és bűn, ami nálam lelhető, de tenálad az igazság bősége. Ezért hát kitartok melletted: néked nem adnom kell, tőled csak vehetek. Luther Márton (1483-1546) Scholz László fordítása
