Diakonia - Evangélikus Szemle, 1990

1990 / 2. szám - Ferencz Győző: Versek

FERENCZ GYŐZŐ

Fraktál-tudat*

„Magamnak háttal állva, Szemben magam találva Kivel, kivel, kivel,

Az én megtöbbszörözve Esik magával össze,

És kívülről figyel.

S ha önmagára ébred, Hogy van belőle még egy, Mi tartja egybe, mi? Osztódnak szaporodva Részekre-dara bokra Levált elemei.

Hiteles másolatban,

Bár egyre távolabb van, Még mindig, valahogy,

E vége-láthatatlan Terjedő láncolatban Az én, az én vagyok.

Ha végtelen a lelkem:

Mert utolérhetetlen Halad maga előtt; Kapaszkodik a húsba, Mely fgy-úgy összehúzza, Majd magamból kilök.

És nincs közepe-magja, Hasonulva-hasadva Nem egy, soha nem egy: Magamtól egyre messzebb Nézem az eleresztett, Szétoszló szellemet.”

1988

Fiam megérkezett

Miklósnak

Nincs hároméves, elszomorodott. Tört optikájú tekintete: más. Fénye közelibb; derűt-haragot így artikulál a szerzett tudás.

Az a glória nincs feje fölött.

Ezt adta érte, hogy értse a szót? Csikó-futása nem oly ön-feledt. Édes fiam, itt vagy: Isten hozott.

1988

Vers alkalomra

Judit, anyjának

„Olykor (gyakran) azon tűnődöm,

Ha kertben ülve és szünetben,

Hogy honnan vagyok itt a földön,

És éppen én, mégis, hogyan születtem.

Mert tudom, persze, hogy a tested Hordozott s meddig, benned éltem,

Míg vette elejét a kezdet;

De vagyok már a magam belsejében.

így ketté-lettünk, én belőled,

Ki szemünkbe néz, látja rögtön.

De nem hagylak el soha többet:

Osztott lelkünk egy összeg lesz örökkön.”

1988

* A fraktál azonos képzési szabály végtelen ismétlésével létrehozott, önmagához hasonló elemekből ál ló struktúra. Fraktálnak tekinthető a Mackó sajt (Budapesti Tejipari Vállalat Budafoki Üzeme) dobo zán látható kép.