Diakonia - Evangélikus Szemle, 1990
1990 / 2. szám - Kurt Marti: Versek. A versek elé (Ódor László)
48 KURT MARTI VERSEI az ISTEN szavának golgotája ezer sebből folyik vére szándékosan gyilkolják mióta megtaposták eladták szétlőtték fejét vették kerékbe törték felnégyelték feltizedelték ormótlan tagokkal pótolták ami belőle elveszett önmagától tőlünk mindentől elidegenedett elme - ideg - és lélekbeteg mérgezett tűkkel össze-visszadöfték idegen anyaggal beoltották testét végtelen halála talán már halott is vagy ha él még orvosok tanácsa vitázik felette ÍGY ISTEN szava ÍGY lett szavak utolsója minden fogalmak legaljább szolgája kiürült hasonlat nyelvnek proletárja így szólok én r ó ha eljönnél újra közénk fakult tengerek vizén át egy hulladékhegyi beszédre hogy vízzé változtasd újra a vizet hogy betonmezőkre lélegző erdőket ültess hogy szív - és tüdőcsücskünkből kiszívd az ólmot így szólok így beszélek én mint hogyha bennem mint hogyha bennünk már hinni se hinne az isten csöpp nagy isten intonáció nagy isten te bőröm vagy és nyaki ütőerem aprócska szív - és rekesz izmom vagy oly közel oly csöpp mondd: mivégre keresselek dicsérjétek az urat aki nem hord egyenruhát és nem visel fegyvert és föltámasztja a halottakat. dicsérjétek az urat, aki nem hisz lobogóknak, és nem csüng jelszavakon és barátjává szereti a gonoszt. én ki vagyok: rejtekhelyed Ódor László fordításai
